Rodosto - 15 maji 1741

mint vagy édes néném. az egésség mint szolgál, szoktaké irni abban a nagy városban tavaszal. talám nem. mert már régen nem vettem leveledet vagyon hat napja; ajég szivünek mint az én néném. a nem sok. de egy székely szivnek igen sok. én pedig nem régen küldöttem egy nagy levelet, mert it szeretnek irni tavaszal is. és még nagyob gyönyörüségel, mint egyébkor. mert ugy tettzik, hogy tavaszal. avirágokal együt. abarattságot is meg kel ujitani,. és most töb édeseb szok. jönek az elménkre mint más idökben. annak mi az oka: az aszszonyok jobban tudgyák. elég a hogy, a nagy száraz tél után. száraz tavaszunk vagyon. de minden bövségel mutattya magát. mi pedig csak hervadunk. mind magunk. mind minden dolgunk. a hol meg hasonlás vagyon. nincsen ót Isten áldása, hárman, négyen vagyunk, még is meg nem alkhatunk. mert az a veszet egyenetlenség. csak közöttünk marad, noha tahinya nintsen aportátol, de tsak élödik, mert mi magunk táplállyuk veszedelmünkre. ha rajtam állana, régen el temettem volna, de a mint látom, ö fog minket el temetni, it semmi olyas hirek nintsenek. a melyek minket illetnének, hanem tsák azt láttyuk. hogy mindenüt készülnek ahadakozáshoz, abrándéburgus jó formában el kezdette, akövetek minden felöl mennek nagy pompával francfurtumba, a császár választásra. ök lásák azal nem törödöm, hanem tsak azal törödöm. hogy a néném egésége. fris legyen