rodosto - 20 dik aug. 1740.

micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el hagyatot állapotunkban sem hagyot még. el, és rendelt. szükségünkre valot; áldassék szent neve érette, ugy nem jártam mégis, mint a ki romában ment. és a pápát nem látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom elöt ment el., egyéb képen nem köszöntöttem. hanem azt kivántam, hogy az Isten hoza. sz. anyaszent egyházában, és adgyon egésséget neki. mert ö ád kenyeret nekünk, hálá adásal is kel hozája lennünk, mert Isten gyülöli a hálá adatlanokot; el végezvén. tehát. dolgomot, hajora ültem, és ma ide viszá érkeztem, igen jó hajokázásom volt. estve indultam meg, ma regel it voltam: és itt vagyok. és itt leszek. a még a minden hato Istennek tettzik., ha itt lesz halálom, legyen akarattya. ha innét más huvá küld, abban akarattya legyen meg. csak sz. áldása legyen rajtam. amen.