bukurest - 23 8bris. 1739.

Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan el szakadván. erre a földre is bé ütöttek prédálni. ugy tettzik mint ha csak. engemet keresnének. és ha ide jöttek volna. az ágyban találtak volna. mert ennek. elötte egy néhány napal. estve a midön le akartam volna fekünni. égy kis hideg jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden tagomot, izeimet el szedték volna egymástol ugy voltam semmimet meg nem mozditthattam. még csak az ujjaimot sem., egy szoval. valamint egy darab fa. vagy a kiben egy csep vér nincsen. ollyan voltam., se meg nem fordulhattam. se még csak a pohárt sem szorithattam meg. noha igen nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem., igy voltam harmad napig, azután egy kevesé az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a hus. mint ha egy holnapig feküttem., volna. a belsö nagy forroság emésztette volt meg, azután eret vágattam, fele a véremnek. ollyan volt, mint a hideg étek. fele mint a ténta. eztet a jászi mulattságos lakásom okozta volt; már most ugy vagyok. hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda állapotban voltam. éppen azon a napon. a melyen meg sem, mozdulhattam az ágyban, mert a szolgám mondgya hogy uram, itt rosz hir vagyon, mert a vajda udvarában igen rakodnak szekerekre. a vajda ki ment a városbol. és a városon minden ember futo félben vagyon. mert azt mondgyák hogy a kozákok nem mesze vannak., ezt halván, csak gondoltam. hogy most oda vagyunk a tyukoknak. és csak azt vártam hogy mikor jönek bé aházamban. mert tudtam hogy ollyan embertelenek. hogy még meg sem jelentetik magokot., már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy másnap hozák hirit. hogy csak a széllyekben koborolnak., azután hová továb jobban le csillapodék a hir, és mi is le csendesedénk. talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök., ugy tettzik hogy tegedet is meg ijesztettelek néném vélek, it már a tél jol bé állot, de a vajda, a ki mindenkor jol volt hozám, most meg változot, mert nem állottam akarattyára, az ö vajdaságánál drágábnak tartom becsületemet. és nemzettségemet; vigyáz néném az egésségre, mert a drága portéka és irj.