bukurest - 18dik 7bris. 1739.

vala hogy tehetém szerit. de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet félnem az uton, igen kelletet atolvajoktol., elég a hogy jászbol 4dik indultam ki, a vajda. mind lovakot. mind szekereket adatot, és két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi hasznát nem vettem, csak harmad magamal indultam ollyan veszedelmes utra. mert a többit nem számlálom, mikor avároson kivül voltam, mint ha egy nagy követ vettek volna el rollam. és az elmém meg kezde csendesedni, avajdát, és a várost. nagy zür, zavarban hagyám. de ök lassák. pedig hogy én meg szabadulhattam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem, más volt elöttem. mert mint hogy meg indulásom elött. csak egy nehány napal verték volt meg a török tabort, azt gondolhattam hogy el szélyedvén, molduvában, és havasalföldiben. a sok koborló azon fog igyekezni, hogy ha meg verték. leg aláb vihesen valamit haza, és nyerjen valamit tolvajlása által, mert illyen állapotban. a török had igen huzo, vonó, kivált az ásiai nyomoru török, a ki örömest viszen a mit kaphat a házához, mind ezekre az okokra valo nézve igen tarthattam a rosz társaságtol. azon kivül is mennyi sok erdöket kel altalmenni, kivált foxánig. de az Isten ugy adta, hogy egy törököt sem találtam foxánig azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén, nem kel töllök félni, nem hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt még moldovai embert sem láttam, mint ha csak én lettem volna egyedül az egész országban., vagy mint ha. az egész föld el szaladot volna elöttem, ezt a kis tartalékot ki veszem, de azon kivül, gyönyörüséges utozásom volt, a mezö mindenüt szállást adot. és a török szokása szerént, a mely igen jó szokás. idején indultam meg. és idején szállottam estvére. mind ezekböl által látod édes néném, hogy szerencsésen érkeztem ide., akit az Isten oltalmaz. meg vagyon az oltalmazva. az érkezés pedig tegnap volt. a szegény pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy örömmel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda attol. hogy erdélyböl látogatására ne jöjjenek. három vagy négy nap mulva, hogy ki jöttem jászbol. a vajdának is ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint fóg tartani az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki a fogat adta. enni valot is ád. mind eddig csudálatos gondgya volt reám. ezután is hiszem a lesz, elég nagy butol. gondtol szabaditot meg, ezután is ö viselye gondomot, visely édes néném magadis gondot az egésségre. és irj.