jász - 3 7bris. 1739.

It csak a kozákokrol kel irnom. még is csak a kozákokrol. mert soha nagyob rémülést nem lehet látni mint itt van., kivált képen. a miolta a törökököt meg verék. már a muszka is kocsinál vagyon, valoságoson lehet tartani a kozáktol, szüntelen tele is vannak most is a templomok. de nem azért. hogy imádkozanak., hanem azért, hogy a nép minden portékáját a templomokban hordgya. a vajda is tegnap ide viszá jöve. de nem ollyan nagy pompával. mint mikor el mene, illyen a világ, mihent ide érkezék. én is meg izeném néki. hogy küldgyön el innét, ma pedig magam voltam nála, eleget beszélgettünk. amostani dolgokrol, de én leg inkáb azon sürgettem, hogy meg indulhassak, mert tudom hogy ö vajdasága sem várja bé azokot ajó mag kozákokót., vagyon is már rendelés irántam, el is készültem. és Isten jó voltábol. el mondhatom hogy holnap. ide hagyom öket, mint sz.pál az oláhókot,. soha örömesteb. meg nem indultam, mint én fogok meg indulni., ha lehet, még egy orával indulok meg eléb mint sem kellene és maradok édes nénémnek.