jász - 23 aug. 1739

It édes néném. ebül vannak a dolgok; a miolta a vajda innét el ment szüntelen valo zenebona a városon. minden készül rakodik. szalado félben vagyon, a boérok már régen az erdökre küldötték feleségeket; kivált a miolta. a muszka tábor. által jöt a neszteren, az olta nagy félelem van it, a vajdának. akét fia is el illanta innét, illyen fel bodult állapotban. magam sem tudom mit csinállyak. leg kiseb zörgést hallok., azt gondolom hogy a kozákok az udvaromon vannak, a kalmakányok. gyakorta jönek hozám. biztatnak. én meg azon kérem öket. hogy küldgyenek el innét. mert ök ha valami történik. akor ülhetnek lora. a mikor akarnak. énnekem pedig harom vagy négy cselédem vagyon. és nincsen töb egy lovamnál. itéld el néném micsoda állapotban vagyok., csak a miolta ezt a levelet irom. háromszor hagyatta, el velem a gazda aszszonyom, mondván hogy már a városon vannak a kozákok., eleget biztatom, de magam. is azt akarnám. hogy ne volnék itt. regeltöl fogva estig. itt csak a kozág hir, itt most egyéb litánia nincsen, hanem, a kozákoktol. szabadics meg uram minket. szüntelen küldök a kalmakánokra: hogy küldgyenek el innét, ök szüntelen biztatnak hogy gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok. és illyenben soha nem voltam, a leg nehezeb. senki nincsen. akivel egy szót szollyak, bárcsak lehetne. vagy irni. vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen valo lárma a kapum elöt; meg nem indulhatok magam erejével, nem is lehet addig a még a vajda maga nem mondgya. it lenni pedig e megrémült nemzettség közöt. egész nyomoruság. nincsen job, mint Isten keziben ajánlani magamot. ennek a holnapnak az elein mene itt el a vezér postája, kocsin felé, a ki viszi a hirit hogy a németeket meg verte a vezér. ha ez igaz. el mondhatni, hogy az Isten ujja vagyon itt. tegnap meg más posta hozá hirit hogy belgrádot meg vették. ezek mind nagy hirek, arra felé, az Isten gyözedelmet ád a töröknek. erre felé szaladni kel a muszkátol. tudgya Isten, mindennek mint kel lenni. ö aláz, ö magasztal. elég a hogy én szivesen kivánnék innét el repülni, de minek elötte el indullyak. irok. csak azért is. hogy meg tudgyad néném, hogy azok a veszet kozákok el nem vittek.