jász - 22 julÿ. 1739.

Már egy holnapja. hogy unadalomal. töltöm az idöt ebben az izetlen városban csak egyedül. mert zai is már régen el ment kocsinban. avajdánál. egy néhányszor voltam. de amiért ide küldöttek, alátom hogy csak hejában valo lesz. az unadalomra pedig minden nap elég alkalmatoság adatik. mert ezek a boérok. ollyanok mint a medvék az idegenhez, nem tudom ha termeszetböl cseleksziké, vagy pedig nem mérnek az idegenekel társalkodni, de igen vadok. voltam már egy néhánynál, a kiknek két fejü sas a tzimerek, mert ezek mind a Cantakuzéna familiájábol mondgyák magokot. talám még a gazdám is abbol. valo. meg nézem a tzimerit. noha szabo. hogy itt valaki az idegenhez menne, ebédre hiná, amint szokás. az emberek közöt, azt nem kel várni ezektöl a medvéktöl. én is feltettem hogy egyikhez sem megyek, mikor a vajdához megyek. reám hintik a mariászá nevet. mert láttyák. hogy a vajda mint van hozám. de azon kivül. ugy vagyok itt. mint ha csak én volnék egyedül a városban, még eddig, senkinek. annyi baráttságát nem tapasztaltam hozám. mint az ide valo érseknek, mikor hozá megyek igen örömel lát. és hogy meg mutassa hozám valo jo ákarattyát. egy nehányszor már. holmi étel némü ajándékot küldöt, ollyat a mi itt ritka a városon., azt én igen kedvesen vettem tölle. nem az ajándékját, hanem hogy jó szivel vagyon hozám. mert énnekem itt ollyan asztalom vagyon. hogy tiz emberel többet tarthatnék, mint a mennyi van., még is az a szerencsém, hogy egy olosz páter vagyon itt. azzal eszem és beszéllek. mert ha a nem volna, soha sem tátanám fel a számot, hanem mikor eszem, ha a korcsomára volna kedvem el menni, ót eleget beszélgetthetnék. az oláh papokal, mert itt a korcsomákon. minden hordo mellett vagyon leg aláb tiz pap. és aztot ugy veszik körül, valamint egy halotat, mind ezekböl. el lehet itélni. hogy nem kopik a nyelvem a beszédben., had koptassam tehát a pennámot azirásban, mert arra elég idöm vagyon, és a beszélgetés gyanánt legyen. beszélgessünk hát. mind a városrol. mind az itt valo állapotrol egy keveset, aváros dombon vagyon. elég szép helyt. de a vizet meszünnen kel hordani a lakosoknak. öt, vagy hat, rongyos klastrom, cselekszi hogy jászt városnak lehessen mondani. mert másként, abenne valo házakért. csak falunak nevezhetnék. a kereskedést. a sidok. és az örmenyek tarttyák, hogy ha pedig. itt állando vajdák volnának. és ollyanok kik az ország hasznát keresnék, igen nagy kereskedést lehetne itt fel állitani, sokal könnyebben. és nagyobat. mint bukuresten, hová lehet szeb és job föld. mint itt vagyon, valamit a föld teremt. az itt mind job mint másut. minden féle mezei, és kerti vetemény, hol lehet szeb marhákot látni mint. itt. hol lehet ollyan jó izü tehén hust enni, és a borát. akár mely asztalra fel vihetik. a gotnári bort, a konty alat is kényesen, és gyönyörüségel. meg Csemcsegethetik. de a lakosok. ollyanok mint a vad állatok. a gyönyörü szép. és jó földet pusztán hadgyák. és az erdökben laknak., itt a boéroknak számok igen kevés. ha tizen, vagy tizen ketten vannak ollyanok. a kiket uraknak lehetne mondani, a többit számban sem veszik. valo hogy a török birodalma alat vannak. de bezzeg a görög igája alat vannak., a nagyob, hasznosab. fö, és alacson tiszttségeket a görögök birják, a fejdelem mindenkor görögböl lévén. kedvez a maga nemzetinek, és azoknak inkáb hiszen. és azt cselekszi a boérokal. a mit akar. csak mostanában is. kicsoda itt a fö hekmány. a ki az egész hadaknak parancsol., egy gazdag görög szöcsnek az öttse, és elötte, terdet, fejet kel hajtani a töb boéroknak. de mi közöm nekem mind ezekhez. amidön nagy unadalomal, kel enni akenyeremet és innya a gotnári bort. itt minden nap a sok rosz hir, a muszka közelit kocsinhoz, mindenek félnek és készülnek, az Isten visellye gondomot., ö tudgya mi okért hozot ide. a minap egy muszka követ ment it által, avezér táborára megyen. én is a vajdánál voltam el bucsuztam tölle, mert tegnap nagy pompával mene ki innét. az egész hadaival., de micsoda. had,? nem is mondhatni hadnak. hanem csak szöllö pásztoroknak., egy pasa van véle. talám 40. vagy 50 emberel. mind egész. hada. volt talám. bövön számlálván, más fél ezer ember, leg utollyára vitték a fal törö álgyukot, a mellyeket szükségben, dioval is meg lehet tölteni. ezek igy mind ki takarodának, és ide hagyának., már lássam akár mit csinállyak, azt tudom hogy a vajda jó rendelést tett felölem, és a kalmakánokra bizot, mert itt három kalmakánt hagyot helyében, akik három ide valo fö urak. az egyike közüllök. a Cancellárius, ezek, meg nem oltalmaznak minket, ugy lehet hogy csikbol, reánk üthetnek, és egy éttzaka az ágyban találnak., ollyan öltöztetökre. nincsen szükségem maradok. édes nénémnek. szolgája.