Drinápoly - 12 july 1718.

Micsoda sok féle nyomoruságot okozot az embereknek az ádam vétke. atélben édes néném azon kelletet panaszolkodnom hogy igen hideg vagyon, és nehéz irni, most meg azon kel panaszolkodnom hogy meleg vagyon. azt ne gondollya kéd hogy kényeségböl cselekszem. mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén ollyan nagy, ha télben jég verem volta házam, vagy is inkáb a fokházam. most pedig sütö kemencze, fok háznak pedig azért hivom, mert az ablakon ki nem nézhetnék. ha csak lajtorjára nem masznék. ollyan közél vagyon a padláshoz, még azokot sem lehet ki nyitani, ugy vannak csinálva. kéd pedig jol tudgya az okát hogy miért csinallyák ollyan magosan az ablakokot, én nem tudom, csak gondolom, azért hogy a szomszéd aszszonyt ne lehesen meg látni, mert atörök azt sem akarja hogy a feleségire nézenek., jol mondgyák azt, hogy franczia ország. az aszszonyok paradicsoma, és a lovak purgátoríuma, török ország pedig alovak paradicsoma, és az aszszonyok purgátoriuma., elég a hogy nem lehet a házamban maradnom. még künt is elig szenvedheti az ember anagy héséget. a falt, vagy az asztalt. ha meg tapaszttya az ember. melegséget érez, aminap pedig a mezön ollyan meleg szél jöt reánk,. valamint ha az égö kemencze mellet mentünk volna el, és ha sokáig tartot volna. le kelletet volna esnünk a lorol., most ennél egyéb hirt nem irhatok, ez elég meleg hirek, de gondolom hogy rövid idö mulva hideg hireket kel irnom. mert a békeség meg csinálását, csak nem bizonyosnak tarttyák. és attol tartok. hogy ótt ölelem meg kédet, ahol nem kivántam volna. de azért nem kel kéttségben esni, jol tudgya az Isten. mi hasznos nékünk. ha ótt is nagy melegek vannak, féltem kedet a betegségtöl, arrol rettegve gondolkodom., de azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet, mint én szeretem, mászor többet.