jász - 21 junÿ 1739

Ide érkezénk mi édes néném szerencsésen, foxánig uri modon jöttünk, a vajda hintojában. talám még a leg elsö havasalföldi vajdáé volt, akár micsodás volt. de hintó volt. foxántol fogva eddig. nagy nyugodalomal kotzogva., mert mindenüt. hatalmas rosz posta lovak vannak, de micsoda gyönyörü utozásunk volt. az idöröl nem szollonk., mert mindenkor esök voltak. kivalt molduvában. ollyanok voltunk. mint a meg ázot kakasok., de micsoda szép térségeken, micsoda hellyeken megyen az ember. bukurestöl fogva egész jászig., hogy a szem bé nem telhetik, micsoda kár. hogy ezek a szép. és jó földek pusztán vannak, mert két nap alat egyszer ha találtunk valamely lako helyre. én soha annál szeb földet nem láttam, gyönyörüség volt a mi utozásunk. és egy meny aszszony, gyönyörüségel járhatot volna velünk, mert bukurestöl fogva, jászig. csak a sok külömb külömb féle szép virágon járt volna., mindenüt a mezök. bé voltanak teritve virágokal. hogy csak. a szekfüre, és a tulipántra léptek a lovaink egy szoval mindenut virágos kertben jártunk, de mit mondok. mert nincsen olyan kert. a kiben annyi sok féle virág legyen. hát ha még. az az elmuló gyönyörüségünk. nem let volna meg elegyitve. a félszel, mert attol is kelletet tartanunk hogy valamely tévelygö. jó magok reánk ne üssenek, meg mutathattuk volna atörök császár fermányát, de tudom hogy ök arra nem hajtottanak volna, és ha csak erövel is labkovicshoz vittek volna. ebédre, mi pedíg éppen nem ohajtottuk azt a becsületet, a mi örzöink pedig. ha valami lovast láttak. mindgyárt az erdöt tekintették. el itélheted néném. micsoda suhajtásokot bocsátottam. mikor az édes hazám havasi mellet mentem el; örömest bé mentem volna zágonban. de az ur bé fedezte elöttem, az oda vivö utakot. mert az egész föld övé, tegnap más fél mély földnire avárostol: találok elöl avajda secretariusát. aki is köszöntvén bennünket az ura nevével, azután avajda hintojában. helyheztetök magunkot. és pompával menénk a városba. és aszállásunkra. ma reggel. a vajda meg izenvén, hogy szembe lehetünk véle. és a hintoját küldvén érettünk, nagy Ceremoniával fogada bennünket, satorok alat. mert ez a vajda is táborban vagyon. majd más fél oráig voltunk véle. inkáb is tudgya e magát alkalmaztatní az idegenekhez. nem is kel csudální. mert a portán fö tolmács volt. abeszélgetés után. viszá vivének szállásunkra. ezek most igy fogadnak bennünket. mert meg vagyon parancsolva nekik, de ma holnap. reánk sem néznek. illyen a görög. fö képen, ha csak egy arasznira is. fel emelik aföldtöl. ha a közönségese meg vagyon spékelve. kevélységel, hát ligora, hogy ne volna, a midön, egy országnak parancsol, a muszkák közelitnek molduvához, most ezeknél többet nem irhatok. mászor másrol. maradok a jó nénémnek, ha egésségire vigyáz. jó szolgája.