csernavoda - 10 9bris 1738.

Kedves néném. végit érök Rakotzi Josefnek., már regtöl fogva láttuk hogy ugy lesz mint a gyertya, tegnap igen nagy gyengeséget érezvén., meg gyont. és komunikált. a testamentumát meg tsinálta, mára viradora a forro hideg igen nagy lévén rajta, ma anyira el nehezedék hogy a gyerttya már vége felé volt, mind azon által jol beszélt. tizen egy oráig. noha már a szemei el homályosodtak volt ugy anyira hogy tsak a szóvárol üsmert meg mást., tizen két orakor délben a szova el állot. és igen nagy foroságban volt. és tsak a jajgatásárol vettük észre hogy szenved, két orakor dél után a pap fel akarván néki adni az utolso kenetet, a midön az imádságot el kezdé. az Istennek adá lelkét, 38 esztendös korában, az ur irgalmazon néki. a testet fel bontották. a mája mód nélkül meg dagadot volt. a testet. egy pintzében tétettem. mind addig ót lesz. még válasz jö a portátol, a testamentumban azt hagyta. hogy az attya mellé temesék, de nem hiszem hogy meg engedgyék., ebben a fejdelemben. a mi fogyatkozás volt. nem a természettöl volt. hanem a neveltetéstöl. esze szép. volt, szive jó. de a haragrol. soha meg nem intették. noha a mindgyárt el mult. de gyakorta jött elé. se azt néki nem tanátsolták, hogy kivánnya magát szeretetni másokal., egy szoval, ha az attya nevelhette. volna, mind más természetü lett. volna. most ez elég. mászor másrol.