vidin - 4 8bris 1738.

E sem igen nagy vigasztalásra valo level lészen, se semmi hirt nem irhatok a nénémnek., mit is irhatnék mikor senki felénk sem jö; mint ha tsak mi volnánk török országban, ami taborunk elég hoszu, de igen keskeny. vagyunk mindenestöl más fél százan., de most minden orán fö nélkül maradunk., mert a fejdelem igen rosz állapotban vagyon. szüntelen valo forroságban, az ábrázattya vész, a teste vastagodik. enem jó. de ö a felöl tsak mulatná magát havolna kivel, és mivel, és tsak örömest el akarná titkolni nyavalyáját., orvoságot nem veszen. ha nem a ki valo járásal akarná magát meg gyogyitani. a minap a borbélyok. és a doktorok tanátsok ellen hajora üle, és mesze le mentünk a dunán, de a mikor visza jöttünk kettzeris el ájult. nem is gondoltuk. hogy életben érkezék haza, négy embernek kelletet a hajobol ki venni. és asátorában vinni, a nyavalyának nyughatatlansága miat, már egy nehány naptol fogva a sátorát mesze verette a töbitöl. de ótt sem maradhatot, hanem a mi sátorunk mellé vettetet ágyat. estig ótt feküt, estve a maga sátorában viszá akarván menni maga nem mehetet. hanem négyen vitték., a mint vitték volna el ájult. én azt gondoltam hogy meg holt, és a kiáltásomra magához tért, az oltátol fogvást mind nagyobodik rajta a forro hideg, a hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya. a melyet mind a természetnek kel tulajdonitani. mind pedig annak. hogy nehéz néki hogy ollyan állapotban láttya magát lenni, minékünk készülnünk kel, a vezér egy agát küldöt ide, hogy hajokot rendellyen, mert a dunán megyünk le oroszcsikig. onnét tsernavodára telelni. ket nap mulva meg indulunk, azért a leveleket arra kel igazgatni. és azegéségre vigyázni.