vidin - 7 Aprilis. 1738.

Már azt is végben vittük hogy ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem tudunk járni. ha szinte tiz napig voltunk is az uton, elég a hogy, az elmult holnapnak 27 dik napján szaladánk ki csernavodárol. azt nem kel gondolni, hogy az ellenség üzöt volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva tselekeszünk., posta lovakot mindenüt adának alánk. és a portékánk. alá. azt el mondhattyuk, hogy a portékánk töb pénziben áll már a Császárnak. mint magunknak., mert a sok posta lovat, mind a Császár fizeti, az utunk nem volt unadalmas. mert igen szép földön jártunk tsak nem mindenüt a duna mellet. avalo egy kevesé pusztás. mert a falak is. puszták. most ahadakozásban., ezt a szép földet mind rátzók birják., a kik nem igen dolgosok, a fejér nép igen tsufos süveget visel. tegnap a midön két mély földnire lettünk volna vidintöl, apasa három vagy négy százig valo lovasokot külde elönkben, a kik mind tzifrán. mind jó paripások valának, a duna parton pedig egy kis mély földnire a várostol a pasa sátorai fel valának verve, a tihája elönkben jövén. a pasa. nevével köszönté a fejdelmet, és a sátorok alá vivé. ahol meg vendegelé a fejdelmet. ebéd után. a fejdelem apasa paripájára ülvén., nagy pompával érkezénk avárosban álgyu dörgések közöt. nem a várban, hanem a külsö városban vagyunk szálva, mászor. másrol irok. most ez elég.