rodosto - 20 julÿ 1737.

It néném minden dolgaink rendeletlenül és zürzavar modgyára folynak; és minden fel fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és nem a fejünkön járunk, a bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejedelemben sok szép tálentumot adot, eszet szépet adot. és ha ezt ugy oktatták, nevelték volna a mint kivántatik. ditséretre mélto dolog let volna, de a természetit kellet volna meg zabolázni. és rendben venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá hagyták. és a természet rendeletlenné. változová. és álhatatlanná lett. azért is oly haragos, és változo. arra soha sem tanitották., a természet sem vitte reá hogy azon inkáb igyekezék. hogy szeresék. mint sem félyenek tölle, mint hogy böségben nem neveltetet volt, hanem tsak nagy szabadosan. azért. se azt nem tudgya hogy mi a fosvénység. se a helyes meg tartás. se azt. hogy mi légyen a helyes adás. se azt. hogy mi légyen a nemzetihez valo szeretet, mert soha a nemzetivel nem társalkodhatot. a már bizonyos., hogy ebben a holnapban a Császár, a passorovitzai békeséget a törökel fel bontotta, és letévén a mediátorságát. a muszka mellé állot., ha leheté olyan formán a békeséget fel bontani vagy sem azt atheologusok végezék el. mert azt el végezték hogy nem keresztyéni tartás, a hitetleneknek. a hitet meg nem tartani, mivel atöröknek. az Isten szintén olyan igaságos és örökös Istene. lévén mint nekünk ö hozája is olyan igaságal vagyon, mint hozánk, azt nem tudom mikor bontotta volna fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár fel bontotta, meg is büntetödöt érette, azolyan példán most is lehetne tanulni. a törökök ha azt nem reménlenék. hogy az Isten most is igaságot teszen nekik. kéttségben esnének, a mint hogy igen tartanak, meltán is, mert két nagy, és hatalmas császár ellen kel hadakozniok. a kik ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten ugy rendelte). talám már erre valo nézve, a portan is inkáb néznek reánk. mert még most igen rosz renden vannak dolgaink. érdemlünké egyebet.