rodosto - 18 januarÿ 1736.

A mindeneknek teremptöje. meg adta érnünk ezt az esztendöt. hálá legyen az ö sz.ent nevének. én elég bajban, és szomoruságban értem meg. de a ki a keresztet adgya. avigasztalást is attol kel várni. a fejdelem levelét vettem, grof bonválnak el küldötte a procurátioját, hogy a még ide érkezik, addig minden dolgát folytassa. és minden joszágát kezéhez vegye. a nekem nagy könnyebségemre lesz. mert a ki panaszolkodik. lesz kire igazitanom, de aszegény urunk ha ezt láthatná, keserves szemekel nézné a fiának, ezen cselekedetét. hogy inkáb biza egy idegenre. dolgát, és joszágát. mint sem ollyanokra. kik gyermekségektöl fogvást szolgálták az apját, de abban menthetem a fiat, hogy az attya szolgait nem üsméri, bonvált. pedig bécsben. minek elötte ahitet meg tagadta. volna. még gyeneraliságában üsmérte. akinek is a portán. hálá Istennek igen kevés hitele vagyon., Isten azt ugy rendelte azért. hogy mások. kik ötet akarnák követni, tanullyanak rajta, azt irod néném. hogy a vezér helyet. kik az elmult holnapban le tettek vala. a sziliktár agát tették helyében, illyen avilág. hihetö hogy alkalmatosab a hadakozásra. mivel nincsen töb negyed napjánál. hogy itt avaroson. ki hirdették. a muszkával valo hadakozást. hadakozzanak nem bánom. nékünk abban semmi kárunk. se hasznunk. csak az Isten az elménkben valo békeségit adgya meg. amen.