rodosto - 15 9bris. 1735

Egy nehány levelidet vévén néném, a sok vigasztalásit közöt, annak leg inkáb örülök. hogy egésségben vagy. az iffiu fejdelemtöl is vettem. egy vigasztalo levelet. a melyben szép ajánlásokot teszen. e mind jó. csak füstben ne mennyenek. ha üsmerném. tudnék itéletet tenni felölle. és tudnám mit várhatok tölle., de ki tudgya micsoda természetü. az attya ugyon nagy reménségel volt felölle. csak meg ne csalta volna magát. én semmi itéletet nem teszek felölle. meg lássuk mikor eljö. az Isten segittségivel. azt fel tettem. hogy ugy adom keziben minden jószágát. a mint az apja hadta, és ha lehet. az igazságot, elöttem viselem. hogy mindenekröl számot adhassak. nem azért. hogy kedvit talállyam. hanem azért. hogy Isten aldása legyen rajtam, hogy ha már is. sok bal itéleteket tettek. és tesznek felöllem. a velem valok. hát még ezután. mit fognak irántam mondani magának is a fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert nem igazat mondanak. és azIsten pártfogoja azoknak, kik az egyenes uton járnak, ha ötet káromlották. hát engemet miért nem. talám kéd. még magais azt gondollya. hogy a szegény úrunknak sok joszága maradot; sokan meg csallyák ez iránt magokot; a mi leg drágáb. aportékáji közöt. az asztalhoz valo ezüst mivek, a sem sok. mostani állapottyához elegendö volt. de másut. egy kalmárnak is töb ezüst mive vagyon, ládabéli portékája igen kevés, köves portékája éppen nem volt, két gyémántos gyürüjevolt, annak is az egyikét nekem hadta, két lora valo szerszám, de házi eszköz elég. mert ö azt örökké csináltatta. ládabéli, vagy köves portékát, ö soha sem vett. mert azon éppen nem kapot, hanem csak éppen. ami nélkül nem lehetet. ollyat vett. két sebbe valo orája maradot., egyikét a szegény sibriknek hadta, a másikát nekem, ezekböl észre veheted néném, hogy nem sok drága joszága maradot; mert ö szegény. egy asztalt., vagy egy széket. a melyet ö maga talált ki., nem adta volna aköves portékáért. ollyan pedig sok volt. mert az ollyanért. a pénzt nem kimélte. és az ollyanoknak. se a fia. se más hasznát nem tudgya ugy venni mint ö vette. mert neki semmi házi eszköze ollyan formában nem volt. csinálva, mint másoknak szokot lenni. azok mind más formájuak voltak, a székek, asztalok ugy el bomlottak egymástol. hogy kis ládákban lehetet el rakni, el itélheti már kéd. hogy az asztalos, és a lakatos. többet nyertek rajta, mint sem az ötvesek, egy szoval. néném, a franczia példa beszéd. bé nem tölt rajta. a mely azt mondgya, hogy boldog fiu az, akinek az apja elkárhozot., értvén az ollyan apát. aki sok hamis keresetel valo joszágot hádgy a fiára, mert ö szegény, az igazán valo keresetböl is. igen keveset hagyot., hat vagy hét aranyát találtam, a kalamaris ládájában. és minden kincse mikor meg holt. öt száz tallérbol állot, azt kérthetnékéd. hogy hová tette a pénzit., mivel, hól hetven, hol hatvan tallérja járt egy naprá, két szoval. csak azt felelem kédnek. hogy sok embert tartot. azoknak sok fizetést adot. és meg annyit költöt, az épitesre. a harmadik. és aleg hasznosab költtsége. az Isteni szolgálatért. és a kápolnájáért volt. de ö annak hasznát is vette szegény. nem is lehetet volna neki azt mondani, amit mondottak egy franczia királynak., a ki is egy spanyol követet. a viszá menetelekor meg akarván ajándékozni. mondá az urak elöt. ezt a követet meg akarnám ajándékozni. de ollyan portékát szeretnék neki adni, a mely nekem sokban tölt. de amelynek nem veszem hasznát. egyik az urak közül. aki tréfás volt, mondá akirálynak. ad oda a kápolnádot. mert arra sokat költöttél, de semmi hasznát annak nem veszed, a bizonyos hogy tudta szegény hasznát venni a kápolnájának. de sok más ollyan költtségeket tett. mellyek haszontalanok voltak. talám az is haszontalan volna, ha többet illyeneket irnék, azért el végezvén. maradok kedves néném. bajban szomoruságban. uszkálo szolgád.