rodosto - 8 8bris. 1735.

A mely keresztet még elöre el láttyuk. hogy viselni fogjuk. ugy tettzik hogy aztot. könnyeben kellene viselni. a szegénységet is konnyeben türik. ha csak lassan, lassan esnek abban. mert hozá szokik. édes néném, a jó Isten. ujjab keresztet adot reám, amelyet még elöre által láttam volt hogy reám fog szállani, de azzal könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta, eröt is ád ahordozására. itéld el néném. ha nem nagy kereszté. rajtam, hogy ami jó sibrik apánkot. el kelle tegnap temetnünk, annyi nagy, és hoszas betegsége után. az Isten magához vévé. egy részint, halálán, nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek, de más részint., lehet szomorkodnom, mert az egész gond, és baj, reám szállot, a mely nem kevés, ollyan állapotban, mint melyben vagyok, két féle nemzettel van bajom, akík egymást nem szeretik. vannak ollyanok. akik, nem voltak kezem alat: és akik nem szoktak a töllem valo függéshez, akik azt tarttyák. hogy már most fel szabadultak minden más alat valo lételtöl, akik azt gondollyák. hogy az fejdelem csak hamar el érkezik., azért addig. nem szükséges függeni valakitöl. azt is tekintik. hogy én töllem, akitöl kel függeniek igasság szerént. én magam sem üsmerem, a fejdelmet. azt sem tudom, mint leszek elméjiben, mivel azgyakorta történik, hogy a kit az atya. szeretet. azt a fia nem kedvelli, azt is hozá teszem, hogy akitöl, se adományt, se büntetést. nem várnak. ót az engedelmeség sem egész. mert az embereket vagy a haszon keresés, vagy a félelem vezéreli, ritkán a szeretet, vagy a becsület, egy fellyeb valonak pedig nem lehet magának azzal igen hizelkedni hogy szeresék mindenek. csak ajándékon. hogy ha tölle valamit nem várhatnak, mint én töllem, hogy nem várhatnak., avalo hogy mindenkor csak azon kel igyekezni, hogy az alattunk valok. inkáb szeresenek mint fellyenek. de azzal nem kel magunknak. hizelkedni, hanem azt kel egy felyeb valonak magában fel tenni. hogy kinek kinek. amaga rendihez valo becsületit meg adgya. a maga hivatallyát. ne az emberekért valo nézve. kivánnya jól végben vinni. hanem az Istenért. és igen szeresse az igazságot. de ámbár mindeneket jol végben vigyen, is, hadgyaké szó nélkül? nem; a tiszttségben lévökre, mindenkor bal itéletet szoktak tenni. de aki az igaz uton jár. van mivel vígasztalni magát. vígasztaly édes néném, mert van szükségem rea. de egyik vigasztalásom a. ha az egésségedre vígyász. a vezérnek irot bucsuzo levelét urunknak. most jut eszemben. hogy eddig el kelletet volna kednek küldenem soha keresztény fejdelemhez a porta ollyan hitelel nem volt mint ö hozája szegényhez. az ö tanácsát mind becsülte. mind követte. hiddel néném. hogy tudot is jó tanácsot adni A fényes porta fö vezérjenek. alí passának. halála elöt irot bucsuzo levelének párja. Ezen dicsöséges birodalom elsö méltoságában tündöklö. nagy bölcseségel fel ékesitetett fö vezér kedves szivbéli barátom. kit Isten mindenhato jokal. meg áldgyon. Kéttség kivül tsudalkozni fog avezér kedves barátom. a midön halálom hirével. ezen levelemet fogja venni. de mivel az emberi természetnek. halandosága., ahalált el kerülhetetlennek lenni mutatta., az Istenhez valo szeretett hivot hogy hozzá készüllyek. és a gyözhetetlen császárhoz valo hálá adoságom ösztönözöt hogy bucsu vétlen evilágbol kine mennyek. melyre nézve, még egésséges voltomban mindenekröl rendelést tévén. azudvarom fö tiszteinek.,meg parancsoltam, hogy halálom történvén, amidön avezért tudositani fogják. kedves barátomnak ezen levelemet meg küldgyék. hassanak azért szivére igaz baráttyának. utolsó szavai. és mutassa bé acsászárnak kegyelmes uramnak. igaz háláadoságal. tellyes szivemnek utolso beszédit. mindenkor az Isten meg foghatatlan bölcsesége rendelésének tulajdonitottam ezen fényes birodalomban valo jövetelemet. de kivált képen azon indulatomot; a melytöl viseltetvén oly idöben jöttem, amidön ahadakozás szerencsétlen sorsa által leg nagyob változások közöt. forgottak a birodalom dolgai. meg gyözte vala elmémet az Istenben vetett bizodalom., és fényes portában helyheztetet reménségem. hogy engemet el nem hágy, és imé életemnek utolso orájában is mondhatom hogy meg nem csalattam, mert személyemet becsületben tartván, avelem lévö kevés számu hiveimmel táplált. és az ellenségim szándekitol meg oltalmazot, én is mind ezeket szemem elött viselvén, életemben, orczám pirulása nélkül mulok ki ezen halando világból. mert nem vádol lelkem üsmereti, hogy a birodalomban valakit meg bántottam volna. és hogy a fényes porta valoságos jovát, minden töllem lehetö modok szerént nem kerestem volna. vigasztalásomra volt életemben. sokszor. hogy ezen egyenes szándékomot a porta ministeri meg üsmérvén, hozám jó szivel voltanak, és igy csendes nyugodalomban élvén. ezen utolso orámhoz készültem. a melytöl egyedül várhattam minden nyomoruságimtól valo fel szabadulásimot, mivel pedig törvényem azt parancsolta., hogy az Istent mindenek felet. és felebarátomot ö érette mint önnön magamot szeressem mondhatom. hogy mind azokot a kiket Isten ezen a világon gondviselésem alá bizot, ámbár szolgálatomra rendeltettek. fiaim gyanánt tartván szerettem, és ezen indulattol viseltetvén, irásban tett rendelésim szerént, a mim volt közikben osztottam, de nem szegyenlem meg vallani oly meg szükült állapotomot, hogy a Császár mellém rendelt, és engemet jó szivel szorgalmatos hivségel szolgálo tiszteinek illendö meg jutalmazásokra. semmit sem hagyhattam, melyre nézve ha a gyözhetetlen császár elött, valamely érdemet tulajdoníthattam volna magamnak. azon kértem volna. hogy mind azokhoz akik mellém rendeltettek vala, én érettem mutassa kegyelmességét. de mint hogy magam is annyi esztendöktöl fogvást. inkáb terhére. voltam aportának mint sem hasznára. egyedül csak a Császár kegyelmeségében ajánlom egyenként öket, de kivált képen ibrahim hiv tolmácsomot, a minden hato Isten jutalmaztassa meg. leg drágáb áldásival. velem tett jó téteménnyit. és azon Isten nevében kérem, engedgye meg hogy kevés számu hiveim, mint egy pásztor nélkül hagyatot juhok., irásban tett rendelésimet véghez vivén. testemet az édes anyám mellé minden világi pompa nélkül nyugosztatván, minden háborgatás nélkül bátorságosan követhessék más országokra utyokot. vagy akinek tettzeni fog a birodalomba meg maradhassanak., mind ezek után pedíg azon Istentöl. minden testi és lelki áldást kivánván avezérnek, és az egész birodalomnak, végzi szavait holtig hüséges baráttya. már porrá. és hamuvá leendö. R. F.