Rodosto - 16 aprilis 1735.

It édes néném, köny hullatásal eszük kenyerünket, és ollyanok vagyunk. mint a nyáj. pásztor nélkül, másnap, szegénynek atestámentumát. fel nyitottuk. és el olvastattuk., mindenik cselédinek hagyot énnekem ött ezer német forintot, sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek. azt a pénzt. franczia országban kellene fel vennünk, mikor veszük fel, Isten tudgya. a vezérnek szollo levelitis el küldöttük, a melyben kéri szegény. hogy bennünket el ne hadgyon a testet, másnap fel bontattuk és az aprolékját. egy ládában tévén. a görök templomban el temették. atestet pedig a borbélyók füvekel bé csinálták. mert még nem tudgyuk mikor vihettyük constancinápolyban. a borbélyok szerént. nem kel csudálni halálát. mert a gyomra, és vére, tele volt sáral. az egész testit el boritotta volt a sár, az agya veleje egésséges volt. de annyi volt. mint két embernek. szokot lenni, esze is volt annyi mint 12nek, a szivét franczia országban. hadta hogy küldgyük, a testet husvét után. egy nagy palotán. ki nyujtoztattuk, ahol isteni szolgalat volt harmad napig, minden féle embernek szabad volt. a testet meg látni. harmintz török is volt egyszers mind a ki látta, és akik jol üsmerték szegényt. de még is. nem hiszik hogy meg holt. ha nem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit helyében. bár igazat mondanának. tegnap. az Isten szolgálat után. atestet. koporsoban zártuk. és egykis házban tettük., ahol leszen mind addig. még szabadcság nem lesz. hogy constancinápolyban vihesük.