rodosto - 27 julÿ. 1734.

néném. irtoztato nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen aluszunk. másut meg. erövel fektetik le, arra a hoszu álomra azembereket. ha szinte azok anagy dolgok minket ki rekesztenek is magok közül. de imádgyuk az Istennek munkájit. másokon is, és azután., léptessünk dantzkára., a hol is meg szüntek már azálgyu lövések, mert aváros fel adta. magát a muszkáknak., akiknek is kel fizetni egynehány száz ezer forintot. hasonlo képen. a saxoknak is. hogy a várost fel nem prédálták. igen drágán fizették meg a vendég fogadást, hihetö hogy mászor nem kivánnak. szállást adni ollyan vendégnek., akiért. ugy el rontották. a városokot, és annak hostáttyit. hogy husz esztendeig sem állittyák. helyre, avárost pedig azután adták fel. minek utánna. onnét stanislaus király ki repült volna. csak harmad magával; a ki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben meg keresték a muszkák., de már késö volt; mert a kaliczkábol ki szaladot volt a madár. és a prussiai király földére ment, kénispergában., ót már ne félttsük a muszkáktol, a valo. hogy, el hagyván lengyel országot, a királyságát is el hadta, de aki leg elsö indittoja volt. az akadálynak, hogy lengyel király ne lehesen, drágán fizeti meg, mert ez a példa beszéd, aki másnak vermet áss, maga esik belé, nem csak az ollyanoknak szól mint mi, hanem acsászároknak is, a mint aztot meg láttyuk. mihent dantzkárol. oloszországban érkezünk, iromtassunk oda tehát. és nézük meg. hogy ót mint vendégeskednek, mert sok császár. madarát öltek ót meg, mivel azt bizonyoson irják, hogy a spanyol, franczia, és a sabaudus, meg verték volna a németet, és a hartz párma mellet lett volna, az elmult holnap végin, mind ezen örvendetes dolgok a spanyol király fiának., a ki csak huszon két esztendös korában is, igen közelit. a korona elnyerésihez, mi jol lovagol az, a kit az isten kegyelme hordoz. mi könnyen végben megyen dolga az ollyannak. a kit az Isten segit, a rhenus mellet pedig, a franczia meg vette philisburgot, eugénius minden hadával ót volt. hogy nagyob bizonyságot tehessen, a vár meg vételeröl, a mely franczia generalis meg szállotta volt, azt kevés idö mulva. egy álgyu golyobis homlokban ütötte, itéllye el kéd. ki volt erössebb, magunk felöl is irnék kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul, nézük, mert a szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki ezeket anagy dolgokot. miveli. minket is lát., és meg emlékezik rollunk. annak idejében, szeres néném. és légy jó egésségben, amen.