rodosto - 15 febr. 1734

ideje már egy leveledet vennem édes néném, én hármat is irtam ebben az esztendöben; azt irják. hogy stanislaus, dantzkán tölti a telet, meg lássuk mint lesz dolga atavaszal; a franczia, és a spanyol had, erösen takarodik olosz ország felé., a sardiniai király is készül, nem tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette. hogy ha stanislausal el veszteti is alengyel országi királyságot, attol tarthat, hogy magais, olosz országbol. ki ne kötözödgyék., a spanyol király fia. meg nem elégszik. az ö két hertzegségivel, azapja. még királyá is teheti. most van ideje. hát nekünk vagyoné most ideje. hogy várjunk valamit, a szegény urunk. a mit apennájával tehet, el nem mulattya. eleget ir minden felé, mert mi ollyanok vagyunk. mint az evangyeliumbéli beteg. aki, harmincz esztendeig volt. a tó mellet, várván hogy valaki vessé belé,. a midön. azangyal fel zavarta. mi is azt várjuk. hogy valaki valamely zür zavart csinállyon. mert mi magunkal. jó tehetetlenek vagyunk, az Isten el hoza még a mi oránkot is, ha most nem mászor; ki ne nevetné édes néném, micsoda rendesen tudod le irni, hogy a francziák. micsoda álhatatlanok minden cselekedetekben., és hogy egy franczia, két három, leányt, meg annyi aszszonyt is akar egyszersmind szeretni, az ugy vagyon. két aszszony, rendesen rea vet volt egy francziát. a ki is. mindenikhez járván, mindenikel el akará hitetni hogy szereti. ez a két aszszony barátosok lévén egymásal., egymásnak titkokot meg vallák. és egymástol meg tudák, hogy a franczia mint hitegetné öket, egybe beszélvén, afrancziahoz mennek., és sok szép szin alat. mint ha csak trefálodnának véle. ugy bé kötözik, és pokállyák, valamint a kis gyermeket. hogy csak a fejit mozgathatta, a meg lévén. a falhoz támaszttyák. valamint egyfa képet. és ót minden féle szép szokot mondanak neki, annak vége lévén, az aszszonyok egyikének a szállására mennek., és két legényel a bé polált szeretöjököt is oda vitetik, ót enni adnak neki valamint egy gyermeknek., azután azaszszonyok le feküsznek, és közikben teszik. az eleven bábot. és ót valamit el tudnak rajta tenni el nem mulattyák. szidgyák. pirongattyák. és csufollyák. és egész éttzaka nem hadgyák alunni, reggel felé, meg igérik neki hogy el bocsáttyák. csak tisztességesen visellye magát., a legény mindent fel fogad, az aszszonyok fel kelnek. fel öltöznek. és ki mennek a házbol. sok idö mulva egy vén aszszony bé megyen a házban., és el odgya, a legény kérdi hogy hol vannak. az aszszonyok. mondgya a vén aszszony. hogy vagyon már két orája, hogy hintoban ültek, és ki ki a maga joszágában ment. maszor többet, jobbat. de most nincsen egyebet mit irnom. azért maradok az aszszonynak, nem csak spárgás. de köteles szolgája.