drinápoly - 15 martz 1718.

Edes néném éppen ma ha jol fel számlálom. egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen.) hogy ha az idö meg lágyul; gyakrabban irok, mert márványkö volna is akéd szive, de meg szanna. ha látná kéd mint vagyok, vagy is inkáb mint vagyunk szálva. a házam négy kö falbol áll, azon egy fa táblás ablak, azon a szél mind széllyire, mind hoszára bé jöhet. ha pedig papirosal bé csinálom. az egerek. és apatkányok a papirost vacsorájokon el költik, a mobiliam, egy kis fa székböl áll, az ágyam a földre vagyon teritve, és a házamot egy cserép tálban valo kevés szén melegitti, de azt ne gondollya kéd. hogy mind ezek után. én legyek leg méltób a szánásra, mert tiznek sincsen egy fa széke, se ollyan ágya mint nekem. se csak fa táblais az ablakjokon, a hó lengedezve bé mehet az ágyokra., de leheté ágynak. hini egy le teritett pokroczot aföldre, illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges lévén az embernek. és ollyan szükséges mint az eledel. a rosz házakban lakván mostanában azt reméllyük. hogy még jókban lakunk., meg érjüké még aztot valaha.? de azt meg értük. hogy ide érkezet a spanyol követ, akit afejdelemhez küldöt akirály, igen sok igérettel. hogy mindenekben segiteni fogja., ma reggel szemben volt urunkal., aki is fen álva. fogadta. és beszélt véle. vagy fél oráig. azt tudgya kéd hogy szeretem kédet. azt is tudgya kéd hogy az egésségre kel vigyázni, azt is hogy a hideg házban nem lehet sokat irni.