ugy leszek mindenkor a kéd (nem ló fejü:). hanem ló fö székelye.

Type: TODO

NySz 1. Fő, ló-fő: ló-fejű. Mikes ebből is szójátékot csinál. Előfordul Hermányinál is: „Hát, fiaim, jőnek-e a lófejű székelyek, mert mi olyant nem láttunk?” (127. sz.) — Erdélyi János: Népdalok és mondák II, 327: „Látod kurucz, a lófejű, / Ő Áttila ígaz vérű; / Ő bent maradt hazájába, / Inkább itt dűl a sirjába, / A lófejű.” stb. Thaly a verset Székely kurucok dala (1707 végéről) címmel tünteti föl (Adalékok II, 191), s a háromszéki székelyekkel hozza összefüggésbe. — A lófőségről ld. Lóránd Lajos: A székely jobbágyság kialakulása. Bp. 1906. — Gyallay Domokos: Lófi székely — lófő székely. A székely őstörténet nyomai az élő nyelvben. MNy 1959, 218—226. — Szentgyörgyi Mária: Jobbágyterhek a XVI. — XVII. századi Erdélyben. Bp. 1962. — Ism. Sz 1963, 1362—63. A XVI. század elején a három rend — főnép — primores, seniores, potiores; lófő — primipilus; község — communitas, liberi plebei — együtt képezte az ún. „universitas Siculorum”-ot, és mint ilyen egészében nemesség volt. Az ősi alkotmányon alapuló szervezet és jogrend az erdélyi fejedelemség kialakulása után megbomlott. A régi gyalog és lófőrend közül kiválik a primori rend. Létrejön az ún. felső rend és a szabad, adózástól ment lófő. Az alsó rendet (község és parasztszékely) a sorozatos fölkelések leverése (1562) után János Zsigmond jobbágyságba vetette. A lófőség ősi rétege osztozott a nemesi előjogok teljességében, amikor a primorokkal együtt gazdaságilag és politikailag elnyomta a communitast. A XVI. század végétől az osztálytagolódás egyre erősebb, terjeszkedik a főnemesség, megnyirbált jogaiért küzd a szétforgácsolódó lófőség; közülük sokan kerültek az egyre nagyobb terhek alatt sínylődő jobbágyok (község) sorába. A SzékOkl számos okmánya világot vet a XVII. század végi háromszéki osztályviszonyokra. — A Leveleskönyvben előforduló kifejezések, mint az ur dolga, szombati szolga, ló fö székely, brassai biro, dézma bor, tisztarto, camara szék, citál, itélö szék, perlekedés, udvar biro, számtarto, kulcsár, itélö mester, udvarház, major, fö ispány, major ház, sz. György napja, számvetö, árenda, jobbágyok, nemes ember stb. Mikes gyermekkori emlékei az erdélyi feudális társadalmi viszonyokról. Vö. a 21, 38, 74, lev. jegyz. is.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>NySz 1. Fő, ló-fő: ló-fejű. Mikes ebből is szójátékot csinál. Előfordul Hermányinál is: „Hát, fiaim, jőnek-e a lófejű székelyek, mert mi olyant nem láttunk?” (127. sz.) — Erdélyi János: Népdalok és mondák II, 327: „Látod kurucz, a lófejű, / Ő Áttila ígaz vérű; / Ő bent maradt hazájába, / Inkább itt dűl a sirjába, / A lófejű.” stb. Thaly a verset Székely kurucok dala (1707 végéről) címmel tünteti föl (Adalékok II, 191), s a háromszéki székelyekkel hozza összefüggésbe. — A lófőségről ld. Lóránd Lajos: A székely jobbágyság kialakulása. Bp. 1906. — Gyallay Domokos: Lófi székely — lófő székely. A székely őstörténet nyomai az élő nyelvben. MNy 1959, 218—226. — Szentgyörgyi Mária: Jobbágyterhek a XVI. — XVII. századi Erdélyben. Bp. 1962. — Ism. Sz 1963, 1362—63. A XVI. század elején a három rend — főnép — primores, seniores, potiores; lófő — primipilus; község — communitas, liberi plebei — együtt képezte az ún. „universitas Siculorum”-ot, és mint ilyen egészében nemesség volt. Az ősi alkotmányon alapuló szervezet és jogrend az erdélyi fejedelemség kialakulása után megbomlott. A régi gyalog és lófőrend közül kiválik a primori rend. Létrejön az ún. felső rend és a szabad, adózástól ment lófő. Az alsó rendet (község és parasztszékely) a sorozatos fölkelések leverése (1562) után János Zsigmond jobbágyságba vetette. A lófőség ősi rétege osztozott a nemesi előjogok teljességében, amikor a primorokkal együtt gazdaságilag és politikailag elnyomta a communitast. A XVI. század végétől az osztálytagolódás egyre erősebb, terjeszkedik a főnemesség, megnyirbált jogaiért küzd a szétforgácsolódó lófőség; közülük sokan kerültek az egyre nagyobb terhek alatt sínylődő jobbágyok (község) sorába. A SzékOkl számos okmánya világot vet a XVII. század végi háromszéki osztályviszonyokra. — A Leveleskönyvben előforduló kifejezések, mint az ur dolga, szombati szolga, ló fö székely, brassai biro, dézma bor, tisztarto, camara szék, citál, itélö szék, perlekedés, udvar biro, számtarto, kulcsár, itélö mester, udvarház, major, fö ispány, major ház, sz. György napja, számvetö, árenda, jobbágyok, nemes ember stb. Mikes gyermekkori emlékei az erdélyi feudális társadalmi viszonyokról. Vö. a 21, 38, 74, lev. jegyz. is.</text><cit><quote>ugy leszek mindenkor a kéd (nem ló fejü:). hanem ló fö székelye.</quote><bibl unit="line" from="65">TL.39</bibl></cit></note>