sipadoztak
Type: B,NÉ,NG,I
süppedeztek (Szily); NySz Süpped : süppedëz. A szótár Toldy Mikes-kiadása szövegéből: sippadoz, Kulcsár kiadásából: söppedez alakban idézi. Ez utóbbi téves. — A hasonlat az újszövetség egyik ismert helyére utal (Káldi, Mat 14, 29—30). Ld. még a 134. lev.: …attol igen féltem hogy a lábam belé ne sipadgyon, roszabul jártam volnq mint. szent Péter. — A szó előfordul Mikes egyik fordításában is: …de hirtelen nagy szél támadván igen meg ijede. és a lábai sippadozni kezdének avizben, … (KJÉHist 1748. 77 verso). A bibliai elemek kezdettől fogva jelen vannak Mikes Leveleskönyvében; az első években számosabban fordulnak elő, de általában egyenletesen helyezkednek el. A lényegesebb bibliai motívumokról ld. még a 7, 9, 11, 13, 15, 19, 20, 23, 24, 28, 31, 32, 33, 36, 37, 41, 44, 47, 54, 64, 65, 66, 72, 74, 83, 84, 86, 87, 90, 99, 106, 112, 122, 140, 143, 145, 146, 159, 163, 164, 166, 168, 170, 179, 188, 189, 198, 206. lev. — A Leveleskönyvben jelentkező bibliai nyomok magyarázatát hármas körülmény adja. Egyrészt arra vezethető vissza, hogy Mikes keresi a lehetőségeket a bibliában való jártasságának megmutatására; másrészt életrajzi adottságainak tudható be, hogy önkéntelenül is kapcsolódnak gondolatai a biblikus kor történetének mozzanataival, a hasonlóság s a látszólagos azonosság erejével reprodukálva szentírási olvasmányainak emlékét. Nem utolsósorban pedig az író hangulati diszpozíciója, vallásossága vonja maga után, hogy művében bőven találunk bibliai reminiszcenciákat, a biblia szellemében gyökerező kijelentéseket. Zolnai Béla e kérdéssel is foglalkozó tanulmányában helyesen állapította meg, hogy a XVII. és XVIII. sz. ölelkezésének idején Franciaországban a műveltség és levélírás, a szellemi tartalom és megnyilatkozási forma dualizmusában igazolódott az egyén kulturáltsága; a levélírónak, akár misszilis, akár fiktív levelek alakjában mutatta meg műveltségét, nemcsak világi ismereteiről, hanem vallásos irodalmi tájékozottságáról is számot kellett adnia (Zolnai 1921, 92). Mikes bibliai vonatkozásait azonban nem csupán az irodalmiság váltja ki. Fontos szerepe van ebben az író lelkivilágának és a pillanatnyi eszmetársulásnak. A bujdosók helyzetének körülményei és a természet jelenségei ösztönösen adnak indítékokat a bibliai párhuzamokra; a bibliai kitételek, képek, utalások pedig szorosan kapcsolatban vannak a száműzöttek sorsával, mindenekelőtt az író személyes gondolat- és érzelemvilágával. Szinte minden hasonlatnak, bibliai vonatkozásnak csak annyiban tulajdonít jelentőséget, amennyiben a maga szubjektivitásával viszonylatba hozható. Mintegy individualizálja a biblia kollektív hangját, egyéníti a szentírás történetének példáit, gyakran az erkölcsi-tanító, példálódzó háttér teljes elhagyásával. Az irodalomtörténeti kutatás megtalálta azokat a szellemi kapcsolatokat is, amelyek Mikest kora racionalista vallási fölfogásának területére vonták. Érdekes jelenség, hogy a reformáció és ellenreformáció küzdelmei után, még a hazai barokk korszakon belül, a francia barokk és klasszicista irodalom hatásától és a felvilágosodás előszelétől megérintve Mikes a vallás kommentár nélküli, erazmusi értelemben vett forrásához, a bibliához tért vissza. Ennek mind világnézeti, mind pedig nyelvi szempontból nagy fontossága van. Az ószövetség nyelve a reformáció korában szívódott fel a magyar irodalom vérkeringésébe; mint stílushagyomány, nyelvi örökség élt tovább a következő századokban. A biblikus nyelv és stílus mintaképévé Károli fordítása vált, holott irodalmi-nyelvi színvonal tekintetében helyenként még a korabeli átlagnak is alatta marad. A protestánsok igazítva, javítgatva ugyan, de mindig a Károli-féle alapszöveget nyomtatták ki újra. Nyelvi stílusbeli hatása a régi magyar irodalom protestáns ágának ódon zamatú ízeiben, kifejezéskészletében mindvégig érezhető maradt. Az ellenreformáció korában katolikus hitre tért írók, főurak is a Károli-biblián nevelkedtek. A XVII. században erős versenytársa akadt Káldi biblia-fordításában. A protestáns és katolikus biblia nyelve a barokk korban is a magyar írók nyelvkincsének és kifejezés-készletének, képalkotásának, szólás-fordulatainak eredményesen fölmérhető tényezője maradt (vö. Turóczi-Trostler József Nyr 1925, 116). S ha Mikes stílusának egész ornamentikája, nyelvének minden díszítő eleme, parafrázisos kifejezésmódja a barokk-gáláns-rokokó kor ízlésének lecsapódása volna is (Zolnai Béla 1930, 194), stílusformájának egyik igen fontos összetevője a biblia szókincse, frazeológiája marad. Midőn minden zökkenő, látszólagos erőfeszítés nélkül önti formába gondolatait, stílusában a XVII. század magyar nyelvének bibliai rétege is levegőhöz jut. A biblia képeinek, hasonlatainak, szókapcsolatainak, kifejezéseinek beolvasztásakor az író tudatosan duzzasztja alkotóerővé az öröklött nyelvi diszpozíciót. Ez a folyamat egyben a biblia nyelvének megszakítás nélküli átözönlését jelenti szókincsébe. Csak így érthető, hogy elmélkedő eszmefuttatásaitól a legprózaibb, a tréfás megjegyzések profán változatáig a biblia szókészletéből és kifejezés állományából meríti gyakran gondolatközlésének nyelvi elemeit. A kutatás eddig bőséggel hozta felszínre azokat a külföldi műveket s mutatott rá azokra a világirodalmi forrásokra, amelyek Mikes egyes leveleihez anyagot, tárgyat , motívumokat , ösztönzést szolgáltattak. Ezek mellett a biblia volt Mikes egyik leggazdagabban kiaknázott irodalmi forrása. Bethlen Miklóshoz és Rákóczihoz hasonlóan mély, egyetemes bibliai kultúrával rendelkezett. Fölszínes ismeret is beolvaszthatta volna alkalomszerűen írt leveleibe a történeti históriákat, meseszerű jeleneteket, legendás elbeszéléseket; Mikes azonban nem a biblia kimagasló és a prédikációkból általánosan ismert események fölhasználásával mutat vissza a szentírási forrásra, hanem sokkal inkább azokkal a ráutalásokkal és találó célzásokkal, kuriózum- és epizódelemekkel, amelyek a bibliai nyomok kutatását a Törökországi Levelekben eredményessé tették. A biblia közvetlen hatása mellett Mikes közvetett forrásainak sorába kell beleillesztenünk a biblia utáni zsidó irodalmat is. A midrás mesevilága francia irodalmi kölcsönzés útján súrolta a Leveleskönyv tartalmi felületét, a zsidó történetírás pedig a fordításokon és J. Flavius művén keresztül jutott szóhoz Mikes alkotásában (vö. Zsoldos 4—6 és 81—82).
XML data
<note type="critical annotation" subtype="B,NÉ,NG,I"><text>süppedeztek (Szily); NySz Süpped : süppedëz. A szótár Toldy Mikes-kiadása szövegéből: sippadoz, Kulcsár kiadásából: söppedez alakban idézi. Ez utóbbi téves. — A hasonlat az újszövetség egyik ismert helyére utal (Káldi, Mat 14, 29—30). Ld. még a 134. lev.: …attol igen féltem hogy a lábam belé ne sipadgyon, roszabul jártam volnq mint. szent Péter. — A szó előfordul Mikes egyik fordításában is: …de hirtelen nagy szél támadván igen meg ijede. és a lábai sippadozni kezdének avizben, … (KJÉHist 1748. 77 verso).
A bibliai elemek kezdettől fogva jelen vannak Mikes Leveleskönyvében; az első években számosabban fordulnak elő, de általában egyenletesen helyezkednek el. A lényegesebb bibliai motívumokról ld. még a 7, 9, 11, 13, 15, 19, 20, 23, 24, 28, 31, 32, 33, 36, 37, 41, 44, 47, 54, 64, 65, 66, 72, 74, 83, 84, 86, 87, 90, 99, 106, 112, 122, 140, 143, 145, 146, 159, 163, 164, 166, 168, 170, 179, 188, 189, 198, 206. lev. — A Leveleskönyvben jelentkező bibliai nyomok magyarázatát hármas körülmény adja. Egyrészt arra vezethető vissza, hogy Mikes keresi a lehetőségeket a bibliában való jártasságának megmutatására; másrészt életrajzi adottságainak tudható be, hogy önkéntelenül is kapcsolódnak gondolatai a biblikus kor történetének mozzanataival, a hasonlóság s a látszólagos azonosság erejével reprodukálva szentírási olvasmányainak emlékét. Nem utolsósorban pedig az író hangulati diszpozíciója, vallásossága vonja maga után, hogy művében bőven találunk bibliai reminiszcenciákat, a biblia szellemében gyökerező kijelentéseket.
Zolnai Béla e kérdéssel is foglalkozó tanulmányában helyesen állapította meg, hogy a XVII. és XVIII. sz. ölelkezésének idején Franciaországban a műveltség és levélírás, a szellemi tartalom és megnyilatkozási forma dualizmusában igazolódott az egyén kulturáltsága; a levélírónak, akár misszilis, akár fiktív levelek alakjában mutatta meg műveltségét, nemcsak világi ismereteiről, hanem vallásos irodalmi tájékozottságáról is számot kellett adnia (Zolnai 1921, 92).
Mikes bibliai vonatkozásait azonban nem csupán az irodalmiság váltja ki. Fontos szerepe van ebben az író lelkivilágának és a pillanatnyi eszmetársulásnak. A bujdosók helyzetének körülményei és a természet jelenségei ösztönösen adnak indítékokat a bibliai párhuzamokra; a bibliai kitételek, képek, utalások pedig szorosan kapcsolatban vannak a száműzöttek sorsával, mindenekelőtt az író személyes gondolat- és érzelemvilágával. Szinte minden hasonlatnak, bibliai vonatkozásnak csak annyiban tulajdonít jelentőséget, amennyiben a maga szubjektivitásával viszonylatba hozható. Mintegy individualizálja a biblia kollektív hangját, egyéníti a szentírás történetének példáit, gyakran az erkölcsi-tanító, példálódzó háttér teljes elhagyásával.
Az irodalomtörténeti kutatás megtalálta azokat a szellemi kapcsolatokat is, amelyek Mikest kora racionalista vallási fölfogásának területére vonták. Érdekes jelenség, hogy a reformáció és ellenreformáció küzdelmei után, még a hazai barokk korszakon belül, a francia barokk és klasszicista irodalom hatásától és a felvilágosodás előszelétől megérintve Mikes a vallás kommentár nélküli, erazmusi értelemben vett forrásához, a bibliához tért vissza. Ennek mind világnézeti, mind pedig nyelvi szempontból nagy fontossága van.
Az ószövetség nyelve a reformáció korában szívódott fel a magyar irodalom vérkeringésébe; mint stílushagyomány, nyelvi örökség élt tovább a következő századokban. A biblikus nyelv és stílus mintaképévé Károli fordítása vált, holott irodalmi-nyelvi színvonal tekintetében helyenként még a korabeli átlagnak is alatta marad. A protestánsok igazítva, javítgatva ugyan, de mindig a Károli-féle alapszöveget nyomtatták ki újra. Nyelvi stílusbeli hatása a régi magyar irodalom protestáns ágának ódon zamatú ízeiben, kifejezéskészletében mindvégig érezhető maradt. Az ellenreformáció korában katolikus hitre tért írók, főurak is a Károli-biblián nevelkedtek. A XVII. században erős versenytársa akadt Káldi biblia-fordításában. A protestáns és katolikus biblia nyelve a barokk korban is a magyar írók nyelvkincsének és kifejezés-készletének, képalkotásának, szólás-fordulatainak eredményesen fölmérhető tényezője maradt (vö. Turóczi-Trostler József Nyr 1925, 116).
S ha Mikes stílusának egész ornamentikája, nyelvének minden díszítő eleme, parafrázisos kifejezésmódja a barokk-gáláns-rokokó kor ízlésének lecsapódása volna is (Zolnai Béla 1930, 194), stílusformájának egyik igen fontos összetevője a biblia szókincse, frazeológiája marad. Midőn minden zökkenő, látszólagos erőfeszítés nélkül önti formába gondolatait, stílusában a XVII. század magyar nyelvének bibliai rétege is levegőhöz jut. A biblia képeinek, hasonlatainak, szókapcsolatainak, kifejezéseinek beolvasztásakor az író tudatosan duzzasztja alkotóerővé az öröklött nyelvi diszpozíciót. Ez a folyamat egyben a biblia nyelvének megszakítás nélküli átözönlését jelenti szókincsébe. Csak így érthető, hogy elmélkedő eszmefuttatásaitól a legprózaibb, a tréfás megjegyzések profán változatáig a biblia szókészletéből és kifejezés állományából meríti gyakran gondolatközlésének nyelvi elemeit.
A kutatás eddig bőséggel hozta felszínre azokat a külföldi műveket s mutatott rá azokra a világirodalmi forrásokra, amelyek Mikes egyes leveleihez anyagot, tárgyat , motívumokat , ösztönzést szolgáltattak. Ezek mellett a biblia volt Mikes egyik leggazdagabban kiaknázott irodalmi forrása. Bethlen Miklóshoz és Rákóczihoz hasonlóan mély, egyetemes bibliai kultúrával rendelkezett. Fölszínes ismeret is beolvaszthatta volna alkalomszerűen írt leveleibe a történeti históriákat, meseszerű jeleneteket, legendás elbeszéléseket; Mikes azonban nem a biblia kimagasló és a prédikációkból általánosan ismert események fölhasználásával mutat vissza a szentírási forrásra, hanem sokkal inkább azokkal a ráutalásokkal és találó célzásokkal, kuriózum- és epizódelemekkel, amelyek a bibliai nyomok kutatását a Törökországi Levelekben eredményessé tették.
A biblia közvetlen hatása mellett Mikes közvetett forrásainak sorába kell beleillesztenünk a biblia utáni zsidó irodalmat is. A midrás mesevilága francia irodalmi kölcsönzés útján súrolta a Leveleskönyv tartalmi felületét, a zsidó történetírás pedig a fordításokon és J. Flavius művén keresztül jutott szóhoz Mikes alkotásában (vö. Zsoldos 4—6 és 81—82).</text><cit><quote>sipadoztak</quote><bibl unit="line" from="6">TL.1</bibl></cit></note>