ollyan reménység alat jöttünk ide hogy hadakozás által mennyünk bé hazánkban;

Type: TODO

Vö. Simonyi Határozók II, 17; 16: Állapothatározó alatt, alá, alól. Más példát idéz a 82. levélből. Mikes részletes előadásából kiderül, hogy jól ismerte a Törökországba való jövetel célját és előzményeit. Többet tud a dolgok politikai hátteréről, mint amennyit általában a levelekbe sző (vö. a 32. lev.). Pápai János diplomáciai küldetésére és tevékenységére vonatkozólag ld. Rákóczi előadását és bíráló megjegyzéseit (Vall 1715. 211, 230, 297; 1717. 308—315, 318, 321—22) és az alább fölsorolt irodalmat. Az 1717—18-ban keletkezett levelek teljes megértésének kulcsát egyrészt a bujdosók törökországi ügyének rosszra fordulása és megfeneklése, másrészt az 1716—17. évi franciaországi előzmények részletes története adja meg. Mikes ennek az egész folyamatnak nemcsak közeli szemtanúja, hanem érdekelt résztvevője is volt. Rákóczi a porta biztató, de meglehetősen homályos ígéretei után mindent föltett a törökországi vállalkozásra; ettől remélte Mikes is bujdosásának végét és hazájába való visszatérését. A török a péterváradi vereség (1716. aug. 5) és Temesvár eleste után kezdte sürgetni a fejedelem Törökországba jövetelét. Rásid török történetíró szerint, Rákóczi meghívatásának főeszközlője Ali pasa nagyvezér volt, aki a Lengyelországban bujdosó tábornokokat is gyülekezésre biztatta. Amikor Ali a péterváradi ütközetben elesett, a porta igyekezett ezt a tervet megvalósítani. Bercsényi és a francia követ óvatossága ellenére, Pápai, egy esetleges szerződés megkötésének biztosítékai nélkül vállalkozott arra, hogy 1717 elején a szultán meghívó-levelével Franciaországba megy. Rákóczi, amint a Vallomásokból kiderül, nem fogadta nagy örömmel Pápai jövetelének hírét, bár ügyvivőjének optimista beszámolója, a szultán előzékeny, ígéretekkel teli levele reményt ébresztettek benne. Mégis azt izente portai megbízottjának, Horváth Ferencnek, hogy a szerződés megkötése előtt nem hajlandó Törökországba menni. Várakozásra késztették a Párizsban időző I. Péter cár aggodalmai és a régens herceg tanácsai, akik már ekkor fölhívták figyelmét a porta béke-tapogatózásaira. Hajlandónak mutatkoztak a magyarok ügyét támogatni a török—osztrák béke megkötésének esetleges közvetítése közben. Rákóczi helyzete, amint arra Mikes is céloz, bizonytalanná vált Franciaországban. Amíg a régens hivatalos külügyi kormányzata megkötötte a formális orosz—francia szövetséget a cárral, titkos diplomáciája létrehozta 1717-ben az ún. hármas szövetséget (La Triple Alliance) az orosz- és spanyol-ellenes Angliával, Hollandiával, és számolt Ausztria csatlakozásával is. Rákóczi már nemkívánatos vendég volt Párizsban, a bécsi udvar állandóan sürgette kiutasítását. A baráti látszat ellenére, a francia régens sem ragaszkodott maradásához; a török harcikedvének élesztése pedig a francia külpolitika javára hajtotta volna a vizet. Közben Horváth Ferenc kedvezőbb hírei és az ezeket megerősítendő Mehemet Bahri kapudsi basi (Rasid török történetíró szerint a küldött: kücsük báhri aga, másodtengernagy volt; alább i. m. 757) megérkezése és a porta újabb ígéretei azt a látszatot keltették, hogy török földre érkezése után könnyű lesz megkötnie a szerződést a törökökkel. A döntő lökést a spanyol politika váratlan fordulata adta. Rákóczi Párizsban kapcsolatba került Cellamare spanyol követtel, aki tájékoztatta őt arról, hogy Spanyolország olaszországi birtokainak visszaszerzése céljából rövidesen hadat indít Ausztria ellen, s kormánya bizonyára támogatná Rákóczi ügyét. Ezután szánta el magát a fejedelem a Franciaországból való távozásra, elhatározását „isteni rendelésnek” tüntetve föl a Vallomásokban. 1717. aug. 15-én hagyta el kamalduli magányát és Marseille-be utazott. Itt barátai leveleiből szept. 3-án értesült a török belgrádi nagy vereségéről, de hírt kapott arról is, hogy a spanyol hajóhad elfoglalta Szardíniát és ezzel megüzente a hadat Ausztriának. „Nem gyakorolt rám hatást sem a törökök veresége, sem az elesetteknek hirdetett száma, sem az elveszett vár, hanem a megkötendő béke; ezt elhalasztani vagy megakadályozni csak az én utamtól remélhettem, amelynek jelentőségét a spanyol háború híre növelhette… Nem jártam a fejedelemség után, nem kívántam háborút, nem vágytam zsákmányokra, de nem riadtam vissza sem a keresztektől, sem a bajoktól, sem pedig a veszedelmektől…” (Vall 320.) Mikes, ha nem is volt a diplomácia rejtelmeibe beavatva, világosan látta a dolgok menetét, sok mindenről pedig magától a fejedelemtől értesült. Helyzetmegítélése innen és a Rákóczi közvetlen környezetében levőkkel folytatott beszélgetésekből táplálkozott. A jövő kilátásainak józan szemlélése bizonyos azonosságot mutat Rákóczi megnyilatkozásával, a megítélés szemszögének különbözősége mellett is. Vö. pl. a Vallomások megfelelő részeit, valamint Rákóczi Törökországból írott leveleit. Irodalom. Karácson: Rákóczi a török történetírásban. KathSz 1903, 756—57. — Köpeczi: Lettres de Franҫois II Rákóczi, prince de Transylvanie au cardinal Filippo-Antonio Gualterio (1714—1717). Politique et jansénisme. Acta H 1958, V, 153—173. Vö. elsősorban: Grosbois 10 d’octobre 1716 és 30 de janvier 1717. — Köpeczi—Várkonyi 345—53. — Angyal Sz 1905, 197—204 és TT 1905, 112—138. Bonnac levelezése és jelentései 1716 október— 1717 okt. — Szekfü 51 — 132. — Pillias 134—138. Instructions secrètes de Rákóczi à l’abbé Brenner… 1718. — Vallomások 308—319. — A Rákóczinak adott ígéretek teljesítésének elodázását, egyben a háborús szándék látszatát szolgálta a porta intézkedése, mellyel hadi sátrak kiadását rendelte el a magyarok számára (Karácson: XXXII. 1717. máj. 17. Szeráj levt.). — Ld. még Khalil pasa nagyvezér levelét Rákóczihoz (1717 jan.) Topkapu Szeráj levéltára. Fogalmazvány (Török—magyar Okltár 370. sz. okmány). — Majdnem szó szerint egyezik a szultán meghívólevelével, amelynek francia fordítását kiadta Angyal Dávid TT 1905,124. — Kosáry II, 69—75. Török háború, 1716 —1718. (Források, egykorú iratok, irodalom.) A törökországi vállalkozás általános értékeléséhez vö. Rákóczi: „Ekközben az uj minister alatt ujabb és sürgős hadikészülődéshez láttak… Felkeresett a birodalmi főkanczellár ujabb sürgetéssel és felhivással, hogy a nagyvezérrel táborba szálljak, és miután ujra elmondtam: én szivesen beleegyezem a szerződés előzetes megkötése után, arra kért, hogy annak pontjai t közöljem vele… néhány napi időköz után azonban visszatérve, kijelentette, hogy a békés szándék győzött és a békekötés befejezett dolog; mindazáltal nyugodt lehetek a tekintetben, hogy a porta fejedelemségem visszaállitása nélkül semmit sem teend; a szerződés pontozatait mégis átadta a nagyvezérnek; ezekre választ fognak adni; óhajtja a porta, hogy a tábort minden eshetőségre készen — az esetben, ha a béke egyáltalán meg nem lenne köthető — kövessem. De ezeknek rövidesen ellene mondtam, mivel ezen üzenetet akként értelmeztem, hogy nincs más számomra hátra, mint a nagyvezérhez mennem elbucsuzni tőle, és hogy visszatérjek oda, a honnan jöttem; hogy nem béketárgyalás, hanem hadviselés kedvéért hivtak ide;…” (Vall 336—37.) — hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, — írja Mikes (12. lev.).

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Vö. Simonyi Határozók II, 17; 16: Állapothatározó alatt, alá, alól. Más példát idéz a 82. levélből.
Mikes részletes előadásából kiderül, hogy jól ismerte a Törökországba való jövetel célját és előzményeit. Többet tud a dolgok politikai hátteréről, mint amennyit általában a levelekbe sző (vö. a 32. lev.). Pápai János diplomáciai küldetésére és tevékenységére vonatkozólag ld. Rákóczi előadását és bíráló megjegyzéseit (Vall 1715. 211, 230, 297; 1717. 308—315, 318, 321—22) és az alább fölsorolt irodalmat.
Az 1717—18-ban keletkezett levelek teljes megértésének kulcsát egyrészt a bujdosók törökországi ügyének rosszra fordulása és megfeneklése, másrészt az 1716—17. évi franciaországi előzmények részletes története adja meg. Mikes ennek az egész folyamatnak nemcsak közeli szemtanúja, hanem érdekelt résztvevője is volt. Rákóczi a porta biztató, de meglehetősen homályos ígéretei után mindent föltett a törökországi vállalkozásra; ettől remélte Mikes is bujdosásának végét és hazájába való visszatérését.
A török a péterváradi vereség (1716. aug. 5) és Temesvár eleste után kezdte sürgetni a fejedelem Törökországba jövetelét. Rásid török történetíró szerint, Rákóczi meghívatásának főeszközlője Ali pasa nagyvezér volt, aki a Lengyelországban bujdosó tábornokokat is gyülekezésre biztatta. Amikor Ali a péterváradi ütközetben elesett, a porta igyekezett ezt a tervet megvalósítani. Bercsényi és a francia követ óvatossága ellenére, Pápai, egy esetleges szerződés megkötésének biztosítékai nélkül vállalkozott arra, hogy 1717 elején a szultán meghívó-levelével Franciaországba megy. Rákóczi, amint a Vallomásokból kiderül, nem fogadta nagy örömmel Pápai jövetelének hírét, bár ügyvivőjének optimista beszámolója, a szultán előzékeny, ígéretekkel teli levele reményt ébresztettek benne. Mégis azt izente portai megbízottjának, Horváth Ferencnek, hogy a szerződés megkötése előtt nem hajlandó Törökországba menni. Várakozásra késztették a Párizsban időző I. Péter cár aggodalmai és a régens herceg tanácsai, akik már ekkor fölhívták figyelmét a porta béke-tapogatózásaira. Hajlandónak mutatkoztak a magyarok ügyét támogatni a török—osztrák béke megkötésének esetleges közvetítése közben.
Rákóczi helyzete, amint arra Mikes is céloz, bizonytalanná vált Franciaországban. Amíg a régens hivatalos külügyi kormányzata megkötötte a formális orosz—francia szövetséget a cárral, titkos diplomáciája létrehozta 1717-ben az ún. hármas szövetséget (La Triple Alliance) az orosz- és spanyol-ellenes Angliával, Hollandiával, és számolt Ausztria csatlakozásával is. Rákóczi már nemkívánatos vendég volt Párizsban, a bécsi udvar állandóan sürgette kiutasítását. A baráti látszat ellenére, a francia régens sem ragaszkodott maradásához; a török harcikedvének élesztése pedig a francia külpolitika javára hajtotta volna a vizet. Közben Horváth Ferenc kedvezőbb hírei és az ezeket megerősítendő Mehemet Bahri kapudsi basi (Rasid török történetíró szerint a küldött: kücsük báhri aga, másodtengernagy volt; alább i. m. 757) megérkezése és a porta újabb ígéretei azt a látszatot keltették, hogy török földre érkezése után könnyű lesz megkötnie a szerződést a törökökkel. A döntő lökést a spanyol politika váratlan fordulata adta. Rákóczi Párizsban kapcsolatba került Cellamare spanyol követtel, aki tájékoztatta őt arról, hogy Spanyolország olaszországi birtokainak visszaszerzése céljából rövidesen hadat indít Ausztria ellen, s kormánya bizonyára támogatná Rákóczi ügyét.
Ezután szánta el magát a fejedelem a Franciaországból való távozásra, elhatározását „isteni rendelésnek” tüntetve föl a Vallomásokban. 1717. aug. 15-én hagyta el kamalduli magányát és Marseille-be utazott. Itt barátai leveleiből szept. 3-án értesült a török belgrádi nagy vereségéről, de hírt kapott arról is, hogy a spanyol hajóhad elfoglalta Szardíniát és ezzel megüzente a hadat Ausztriának. „Nem gyakorolt rám hatást sem a törökök veresége, sem az elesetteknek hirdetett száma, sem az elveszett vár, hanem a megkötendő béke; ezt elhalasztani vagy megakadályozni csak az én utamtól remélhettem, amelynek jelentőségét a spanyol háború híre növelhette… Nem jártam a fejedelemség után, nem kívántam háborút, nem vágytam zsákmányokra, de nem riadtam vissza sem a keresztektől, sem a bajoktól, sem pedig a veszedelmektől…” (Vall 320.)
Mikes, ha nem is volt a diplomácia rejtelmeibe beavatva, világosan látta a dolgok menetét, sok mindenről pedig magától a fejedelemtől értesült. Helyzetmegítélése innen és a Rákóczi közvetlen környezetében levőkkel folytatott beszélgetésekből táplálkozott. A jövő kilátásainak józan szemlélése bizonyos azonosságot mutat Rákóczi megnyilatkozásával, a megítélés szemszögének különbözősége mellett is. Vö. pl. a Vallomások megfelelő részeit, valamint Rákóczi Törökországból írott leveleit.
Irodalom. Karácson: Rákóczi a török történetírásban. KathSz 1903, 756—57. — Köpeczi: Lettres de Franҫois II Rákóczi, prince de Transylvanie au cardinal Filippo-Antonio Gualterio (1714—1717). Politique et jansénisme. Acta H 1958, V, 153—173. Vö. elsősorban: Grosbois 10 d’octobre 1716 és 30 de janvier 1717. — Köpeczi—Várkonyi 345—53. — Angyal Sz 1905, 197—204 és TT 1905, 112—138. Bonnac levelezése és jelentései 1716 október— 1717 okt. — Szekfü 51 — 132. — Pillias 134—138. Instructions secrètes de Rákóczi à l’abbé Brenner… 1718. — Vallomások 308—319. — A Rákóczinak adott ígéretek teljesítésének elodázását, egyben a háborús szándék látszatát szolgálta a porta intézkedése, mellyel hadi sátrak kiadását rendelte el a magyarok számára (Karácson: XXXII. 1717. máj. 17. Szeráj levt.). — Ld. még Khalil pasa nagyvezér levelét Rákóczihoz (1717 jan.) Topkapu Szeráj levéltára. Fogalmazvány (Török—magyar Okltár 370. sz. okmány). — Majdnem szó szerint egyezik a szultán meghívólevelével, amelynek francia fordítását kiadta Angyal Dávid TT 1905,124. — Kosáry II, 69—75. Török háború, 1716 —1718. (Források, egykorú iratok, irodalom.)
A törökországi vállalkozás általános értékeléséhez vö. Rákóczi: „Ekközben az uj minister alatt ujabb és sürgős hadikészülődéshez láttak… Felkeresett a birodalmi főkanczellár ujabb sürgetéssel és felhivással, hogy a nagyvezérrel táborba szálljak, és miután ujra elmondtam: én szivesen beleegyezem a szerződés előzetes megkötése után, arra kért, hogy annak pontjai t közöljem vele… néhány napi időköz után azonban visszatérve, kijelentette, hogy a békés szándék győzött és a békekötés befejezett dolog; mindazáltal nyugodt lehetek a tekintetben, hogy a porta fejedelemségem visszaállitása nélkül semmit sem teend; a szerződés pontozatait mégis átadta a nagyvezérnek; ezekre választ fognak adni; óhajtja a porta, hogy a tábort minden eshetőségre készen — az esetben, ha a béke egyáltalán meg nem lenne köthető — kövessem. De ezeknek rövidesen ellene mondtam, mivel ezen üzenetet akként értelmeztem, hogy nincs más számomra hátra, mint a nagyvezérhez mennem elbucsuzni tőle, és hogy visszatérjek oda, a honnan jöttem; hogy nem béketárgyalás, hanem hadviselés kedvéért hivtak ide;…” (Vall 336—37.) — hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, — írja Mikes (12. lev.).</text><cit><quote>ollyan reménység alat jöttünk ide hogy hadakozás által mennyünk bé hazánkban;</quote><bibl unit="line" from="21">TL.14</bibl></cit></note>