„Néhai édes Uram főispánságában nem messze lévén Excellentiádtól, mindketten akartunk ösmerkedni s udvarlani; de mind az üdőnek változási, mind súlyos betegsége nem engedheté,

Type: TODO

nékem kivált elfelejthetetlen keserűségemre: mivel akkor mint szóval akartam alázatossan instálni Excellentiádnak, most levelem által kelletik végbe vinnem. Úgy gondolom, jó üsmeretiben lehetett Excellentiádnak édes fiam Mikes Kelemen, kit is kolozsvári convictusból kivévén, belső inassának melléje vévé Rákóczi Fejedelem, — ugyan magával idegenországokban el is vivé. Minthogy az ilyeneknek Excellentiád sokaknak ő Felsége előtt patronussa volt s grátiát szerzett: az Istenért is reménkedem Excellentiádnak, mutassa úri kegyességit, és az Felséges Udvarnál mind fejének gratiát, mind pedig jószágának — ha lehet — restitutioját nyerni méltóztassék, minthogy ez nem ollyan notabilis személly, ki valami rosz szándékból ment volna el, vagyis nótát érdemlene, hanem én néhai édes urammal ő Felsége hívségében Brassóban lévén, declarált fiamot convictusból, mintegy 12 esztendős gyermeket, hírem s akaratom ellen, kölső experientiára Fejedelem mellé vették ki, — az is, mint meg nem ért iffiú, kölsű czifraságon kapott inkább. Tudom én hathatós esedezésit Excellentiádnak Felséges Udvarnál, bizom is abban: ha Excellentiád akar, számtalan kesergésim után vigasztalást nyerhetek. Úri válaszát ez iránt Excellentiádnak alázatosson elvárom, Kolozsvárott az pater jesovitáknál megtalálom. Kiért is az Isten Excellentiádat sok árvák vigasztalására megáldja; én is gyermekimmel együtt, míg élek, maradok Excellentiádnak alázatos szolgáloja” Árva Boér Ferenczné Torma Éva, m. k. [Az eredeti levél a gr. Károlyi-nemzetség archívumában; közölte Thaly Sz 1874, 214—16. — Ugyanitt a Károlyinénak szóló levél is, ugyanazzal a kelettel.] „Méltóságos Generalisné! Akarék Nagyságodnak alázatos levelem által udvarlani, s egyszersmind eszébe juttatni, mint az télen néhai édes Uram Boér Ferenez uram ő Kegyelme Tatai István nevű vármegye emberit expediálván az Úrhoz ő Excellentiájához, — ugyan általa bíztatott édes fiam Mikes Kelemen eránt, hogy ha az Urat ő Excellentiáját megtalálom: mutatja úri kegyes gratiáját, és az Felséges Udvarnál mind fejének, mind — ha lehet — jószágának gratiát nyerne; mint az Úr Excellentiájának bővebben megírtam, levén ez csak 12 esztendős gyermek, mikor convictusból, — hírem s akaratom ellen, távullétem miá, — ő Felsége hívségében Brassóban lévén, — Rákóczi Fejedelem mellé inasságra kivették, — nagy keserűségemre idegen országokra el is vitte magával. Minthogy azért tapasztaltam: nagyobb, megélemedett állapotúaknak is Felséges Udvarnál ő Excellentiája hasznosson szolgála, — méltóztassék Nagyságod, ha ott nem lenne ő Excellentiája, mind levelemet megküldeni, mind pedig bujdosó fiamat recommendálni: gratiát néki szerezni, minthogy most is erre bíztat némellyeknek mostani hazajüvetelek, s gratia nekik adattatott. Én is teljeséggel ő Excellentiájában bízván, mivel ha Isten éltette volna édes Uramot, mindketten akartunk Nagyságtok udvarlására úgy menni, hogy ezen keserves instantiámot szóval is recommendálhattam volna. Bízom is Nagyságod kegyességiben: nem leszen feledékeny rólla, urgeáló gratiáját ő Excellentiájánál is megmutatja. Nagyságod válaszát kolozsvári pátereknél megtalálom; magamot szokott úri jóakaratjában ajánlom és maradok Nagyságodnak alázatos szolgálója” Árva Boér Ferenczné Torma Éva m. k. Károlyitól nyert válasza után Torma Évának Csákyné hazatérése adott ösztönzést arra, hogy fiának írjon. Levele másolatának szövegét az Aranka-gyűjt. ívrétű kéziratból (KTL Aranka, Historica) betűhíven adjuk. „Edes Kedves Fiam! Aldossék az édes Jésusomnak Szent Neve életed felől halotam Csákiné Aszonyom bé-érkezése alkalmatoságával,* enyi esztendőtől fogva soha bizonyost nem halotam, azért édes Kedves Fiam emlékezél meg az én hozzád valo Anyai szeretetemről, tudod hogy ha más faluba** botsátatalak is mitsoda bánatot vitem végbe, hát most enynyi idejig min nem mentem által, engemet tudosits a’ garaciat minyárást meg szerzem, de még kedvedet nem látom ’s akaratodot adig semiben nem munkalothatom, mivel azt monygyák, hogy adig nem szereznek, még nem tugyák van é kedved vagy nintsen, én ugy hiszem hogy ha nem igyekezel engemet tsak kevés üdő mulva sem látz, mert az sok mindenféle keserűség meg győzőt, bar tsak az én halálom előt valo látásodba őrvendesztetne meg engemet az én Istenem, azért az ő Felsége hűségére igyekezzél bé-jőni ifjúságodnak virágát mi haszna ot el töltened egy emberbe reménységedet vetned, ha a meg hal mit tsinálsz. az igaz hogy a’ Joszágodat mind másnak adták*** én semmit sem birok benne. de ifju ember vagy munkálkodhatol bene. job az magad hazájába lened, hogy sem az idegenek kőzőt. az Német Kővet ot vagyon. irhacz az it valo Generalisnak s az nékem szolo levelet belé teheted. hogy szerezzek garaciat. Ezel kivánom az Isten Szent Lelke szállyon reád ’s viselye mindenekbe gondodot téged kesergő edes Anyád Kedves Fiam Kolosvár. Arva Torma Eva. az Szegen Mikes Uram Őzvegy Aszszonyanak az fiat tudakozad. Anno 1722. December 22.” [Mikes Kelemen bejegyzése]: Oh édes Jésusom hálákot adok szent Felségednek, hogy enyi sok bujdosásom után Árva Szolgálodnak levelit meg adtad látnom, áldassék az le szent Neved hogy még meg tartottad Szegényt, tartsd meg ditsősségedre továb is, és add meg édes Teremtőm Árva Szolgálodnak azt a’ vigasztalást, hogy még ez életben is had láthassam meg, és ditsérhessem szent Nevedet véle egyűtt, ha az a’ te akaratod, az másban pedig őrökké imádhassuk Szent Felségedet Szent Országodban. [Mikes bejegyzését az Aranka-féle negyedrét alakú másolatról is (KTL Historica) közöljük. Tartalmilag a szöveg egyező, helyesírásuk némileg eltérő:] Oh édes Jesusom hálákot adok szent Felségednek, hogy ennyi sok bujdosásom után Árva Szolgálodnak Levelét meg adtad látnom, áldassék a’ te szent Neved, hogy még meg tartodtad szegényt, tartsd meg ditsősségedre tovább is, és add meg édes Teremtöm Árva szolgádnak azt az vigasztalást, hogy még ez életbenis had láthassam meg, és ditsérhessem szent Nevedet véle egyűtt, ha az a’ te akaratod, az másban pedig örőkké imádhassuk sz. Felségedet Szent Országodban. [Torma Éva leveléhez:] *Csáky gróf családjának hazatérésére Magyarországba és a tábornok Rodostóba való költözésére a porta 1722. április 2-án bocsátott ki rendeletet. Csáky Mihály feleségével, br. Klobusiczky Évával és kiskorú gyermekeivel együtt ment száműzetésbe. 1722-ben nagy befolyású testvérei, gr. Csáky Imre kalocsai érsek és gr. Csáky Zsigmond tárnokmester kieszközölték Bécsben, hogy az asszony és a gyermekek visszatérhettek. Csáky gróf családja hazatért, maga pedig holtáig száműzetésben maradt, Rodostóban halt meg 1757-ben. Egy török okmány hitelesíti Csákyné hazatérését: „A havasalföldi vajdához. A magyar tábornokok közül Csáky tábornoknak ellátási dijul naponként 240 ákcse rendeltetett az oláhországi adópénztárból, mely oda beszámítva feleségének és házi népének adatott. Mivel pedig a nevezett tábornok felesége és családja engedélyt kaptak, hogy Erdélybe menjenek, maga pedig Rodostóba Rákóczi király mellé küldetett, azért megparancsoltam, hogy az 1134. évi Dsemázi-ül-ákhir hó elejétől kezdve ellátási díja ezentul a császári kincstárból adassék meg, az oláh adópénztárnál pedig beszüntettessék…” Ld. Karácson: 93. LXXXIX. — Csákyné nem volt Rodostóban. A törökök 1720 elején a szélekről, Bender és Havasalföld vidékéről a Duna vonala mögé, Cseftrofcsába telepítették Csáky, Eszterházy, Máriássy tábornokokat és katonáikat. Csákyné innen indult vissza 1722-ben; Mikes Kelemenről az első bizonyos hírt vitte édesanyjának, hogy gyermeke él és a fejedelem mellett van. Ezt Csákytól tudta, aki közben megfordult Rodostón, vö. Csáky Mihály Rodostón (W Rodoscie 19 marca 1721) kelt lengyel nyelvű levelét, amelyet Dobrodzielóba címzett (Czartoryski Muzeum 2710; 523—25). ** Más faluba: például Zabola, Abafája, Fiátfalva stb. *** Mikes Kelemen tulajdonképpen sohasem jutott atyjától, Mikes Páltól örökölt vagyonának birtokába. 1690—91-ben elkobozták Mikes Pál birtokait. Ezeket Mikes Kelemen kilencéves korában nyerte vissza Boér Ferenc gyámsága alatt: 1699. „I. Leopold Császártol nyert Grationale Diplomája az Notata incurrált Mikes Páll Fiának Kelemennek — a midön is az Attya által el vesztett Joszágok Ujra Conferáltatnak.” (Regestrum, fasc. 54. Zágon.) — 1709. „Erdéllyi Commandirozo generalisnak L. B. Kirchbaum Györgynek Parancsolattya — hogy tovább Rendelésekig Boer Ferentz a Mikesianum féle Notás Joszágban melynek Tutoria Inspectioja reája bizattatott vala, ne háborgattassék.” (Regestrum, fasc. 54.) 1715-ben az országgyűlés 45. törvénycikke alapján Mikes Kelement fő- és jószágvesztésre ítélték. Az erdélyi gubernium a végzést 1717. jan. 1-én fogadta el és Szebenben hirdette ki jan. 25-én. A zágoni jószágot és udvarházat br. Szentkereszti András nyerte el 1718-ban. A drassoi, vingárdi, királyfalvi, bényei, bacai, mihályfalvi, orbói, tekerespataki, koránvári, szent margitai és megykereki elkobzott rész-jószágokat Bethlen Judit Lázár Györgyné kapta. Egy adománylevél br. Jósika Imre részére szól „Mikes Kelemen Spring, Gergejfája, Borsa, Ugrotz, Kök, Poklostelke, Also sz. Márton, Macskás, Batza, Bányabükk, Röd és Kolozsvári confiscált Jószágairól.” — Mikes háromszéki javai az 1717. márc. 10-i becslés és összeírás szerint csaknem 20 000 „rhénes magyar forint” volt. Vö. a 96. lev. jegyz. 31.s. Mikes tisztában van azzal, hogy mit hagyott el Rákócziért. Leveleiben nemegyszer kerül szóba „jószága”, „öröksége” (pl. 32, 34, 75, 85, 96. lev.). Háromszéki viszonylatban Mikes elkobzott birtoka jelentős köznemesi tulajdonnak mondható. A „jószágot” Mikes anyja szándékosan vette bele hazahívó levelébe, hogy fiát rábírja vagyonának visszaszerzésére. Mikes tudatában van szegénységének (vö. a 49. lev. jegyz.) és annak is, hogy a bujdosó fejedelmet szolgálók között nem osztogatnak „jószágot” (96. lev.). Az író 33 éves volt, amikor megkapta Torma Éva levelét. Anyja levelének szavai itt visszhangzanak Mikes soraiban. Rendkívül figyelemre méltó imaszerű bejegyzése anyja levelére, hiszen egy időben írta 51. levelével. A kettő együtt Mikes élettörténetének egyik erős lelki megrázkódtatását örökíti meg. Mélyen hatott rá anyja levele, a fejedelemtől mégsem szakadt el. Édesanyja levelét élete végéig megőrizte, s mint drága családi ereklyét küldte haza féltestvérének 1760-ban kelt misszilisével együtt. Az édes Anyánknak levelét mind edig szives tiszlelettel meg tartottam, de az Isten engemet kivévén a’ tselédeim meg nem tudnák betsüleni, azért Őtsém Uramnak kűldöm, hogy had tartsa meg,… stb. (másolatból.)

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>nékem kivált elfelejthetetlen keserűségemre: mivel akkor mint szóval akartam alázatossan instálni Excellentiádnak, most levelem által kelletik végbe vinnem. Úgy gondolom, jó üsmeretiben lehetett Excellentiádnak édes fiam Mikes Kelemen, kit is kolozsvári convictusból kivévén, belső inassának melléje vévé Rákóczi Fejedelem, — ugyan magával idegenországokban el is vivé. Minthogy az ilyeneknek Excellentiád sokaknak ő Felsége előtt patronussa volt s grátiát szerzett: az Istenért is reménkedem Excellentiádnak, mutassa úri kegyességit, és az Felséges Udvarnál mind fejének gratiát, mind pedig jószágának — ha lehet — restitutioját nyerni méltóztassék, minthogy ez nem ollyan notabilis személly, ki valami rosz szándékból ment volna el, vagyis nótát érdemlene, hanem én néhai édes urammal ő Felsége hívségében Brassóban lévén, declarált fiamot convictusból, mintegy 12 esztendős gyermeket, hírem s akaratom ellen, kölső experientiára Fejedelem mellé vették ki, — az is, mint meg nem ért iffiú, kölsű czifraságon kapott inkább. Tudom én hathatós esedezésit Excellentiádnak Felséges Udvarnál, bizom is abban: ha Excellentiád akar, számtalan kesergésim után vigasztalást nyerhetek. Úri válaszát ez iránt Excellentiádnak alázatosson elvárom, Kolozsvárott az pater jesovitáknál megtalálom. Kiért is az Isten Excellentiádat sok árvák vigasztalására megáldja; én is gyermekimmel együtt, míg élek, maradok
Excellentiádnak
alázatos szolgáloja”
Árva Boér Ferenczné
Torma Éva, m. k.
[Az eredeti levél a gr. Károlyi-nemzetség archívumában; közölte Thaly Sz 1874, 214—16. — Ugyanitt a Károlyinénak szóló levél is, ugyanazzal a kelettel.]
„Méltóságos Generalisné!
Akarék Nagyságodnak alázatos levelem által udvarlani, s egyszersmind eszébe juttatni, mint az télen néhai édes Uram Boér Ferenez uram ő Kegyelme Tatai István nevű vármegye emberit expediálván az Úrhoz ő Excellentiájához, — ugyan általa bíztatott édes fiam Mikes Kelemen eránt, hogy ha az Urat ő Excellentiáját megtalálom: mutatja úri kegyes gratiáját, és az Felséges Udvarnál mind fejének, mind — ha lehet — jószágának gratiát nyerne; mint az Úr Excellentiájának bővebben megírtam, levén ez csak 12 esztendős gyermek, mikor convictusból, — hírem s akaratom ellen, távullétem miá, — ő Felsége hívségében Brassóban lévén, — Rákóczi Fejedelem mellé inasságra kivették, — nagy keserűségemre idegen országokra el is vitte magával. Minthogy azért tapasztaltam: nagyobb, megélemedett állapotúaknak is Felséges Udvarnál ő Excellentiája hasznosson szolgála, — méltóztassék Nagyságod, ha ott nem lenne ő Excellentiája, mind levelemet megküldeni, mind pedig bujdosó fiamat recommendálni: gratiát néki szerezni, minthogy most is erre bíztat némellyeknek mostani hazajüvetelek, s gratia nekik adattatott. Én is teljeséggel ő Excellentiájában bízván, mivel ha Isten éltette volna édes Uramot, mindketten akartunk Nagyságtok udvarlására úgy menni, hogy ezen keserves instantiámot szóval is recommendálhattam volna. Bízom is Nagyságod kegyességiben: nem leszen feledékeny rólla, urgeáló gratiáját ő Excellentiájánál is megmutatja. Nagyságod válaszát kolozsvári pátereknél megtalálom; magamot szokott úri jóakaratjában ajánlom és maradok
Nagyságodnak alázatos szolgálója”
Árva Boér Ferenczné
Torma Éva m. k.
Károlyitól nyert válasza után Torma Évának Csákyné hazatérése adott ösztönzést arra, hogy fiának írjon. Levele másolatának szövegét az Aranka-gyűjt. ívrétű kéziratból (KTL Aranka, Historica) betűhíven adjuk.
„Edes Kedves Fiam!
Aldossék az édes Jésusomnak Szent Neve életed felől halotam Csákiné Aszonyom bé-érkezése alkalmatoságával,* enyi esztendőtől fogva soha bizonyost nem halotam, azért édes Kedves Fiam emlékezél meg az én hozzád valo Anyai szeretetemről, tudod hogy ha más faluba** botsátatalak is mitsoda bánatot vitem végbe, hát most enynyi idejig min nem mentem által, engemet tudosits a’ garaciat minyárást meg szerzem, de még kedvedet nem látom ’s akaratodot adig semiben nem munkalothatom, mivel azt monygyák, hogy adig nem szereznek, még nem tugyák van é kedved vagy nintsen, én ugy hiszem hogy ha nem igyekezel engemet tsak kevés üdő mulva sem látz, mert az sok mindenféle keserűség meg győzőt, bar tsak az én halálom előt valo látásodba őrvendesztetne meg engemet az én Istenem, azért az ő Felsége hűségére igyekezzél bé-jőni ifjúságodnak virágát mi haszna ot el töltened egy emberbe reménységedet vetned, ha a meg hal mit tsinálsz. az igaz hogy a’ Joszágodat mind másnak adták*** én semmit sem birok benne. de ifju ember vagy munkálkodhatol bene. job az magad hazájába lened, hogy sem az idegenek kőzőt. az Német Kővet ot vagyon. irhacz az it valo Generalisnak s az nékem szolo levelet belé teheted. hogy szerezzek garaciat. Ezel kivánom az Isten Szent Lelke szállyon reád ’s viselye mindenekbe gondodot téged kesergő edes Anyád Kedves Fiam
Kolosvár. Arva Torma Eva.
az Szegen Mikes Uram Őzvegy Aszszonyanak az fiat tudakozad.
Anno 1722. December 22.”
[Mikes Kelemen bejegyzése]:
Oh édes Jésusom hálákot adok szent Felségednek, hogy enyi sok bujdosásom után Árva Szolgálodnak levelit meg adtad látnom, áldassék az le szent Neved hogy még meg tartottad Szegényt, tartsd meg ditsősségedre továb is, és add meg édes Teremtőm Árva Szolgálodnak azt a’ vigasztalást, hogy még ez életben is had láthassam meg, és ditsérhessem szent Nevedet véle egyűtt, ha az a’ te akaratod, az másban pedig őrökké imádhassuk Szent Felségedet Szent Országodban.
[Mikes bejegyzését az Aranka-féle negyedrét alakú másolatról is (KTL Historica) közöljük. Tartalmilag a szöveg egyező, helyesírásuk némileg eltérő:]
Oh édes Jesusom hálákot adok szent Felségednek, hogy ennyi sok bujdosásom után Árva Szolgálodnak Levelét meg adtad látnom, áldassék a’ te szent Neved, hogy még meg tartodtad szegényt, tartsd meg ditsősségedre tovább is, és add meg édes Teremtöm Árva szolgádnak azt az vigasztalást, hogy még ez életbenis had láthassam meg, és ditsérhessem szent Nevedet véle egyűtt, ha az a’ te akaratod, az másban pedig örőkké imádhassuk sz. Felségedet Szent Országodban.
[Torma Éva leveléhez:]
*Csáky gróf családjának hazatérésére Magyarországba és a tábornok Rodostóba való költözésére a porta 1722. április 2-án bocsátott ki rendeletet. Csáky Mihály feleségével, br. Klobusiczky Évával és kiskorú gyermekeivel együtt ment száműzetésbe. 1722-ben nagy befolyású testvérei, gr. Csáky Imre kalocsai érsek és gr. Csáky Zsigmond tárnokmester kieszközölték Bécsben, hogy az asszony és a gyermekek visszatérhettek. Csáky gróf családja hazatért, maga pedig holtáig száműzetésben maradt, Rodostóban halt meg 1757-ben. Egy török okmány hitelesíti Csákyné hazatérését: „A havasalföldi vajdához. A magyar tábornokok közül Csáky tábornoknak ellátási dijul naponként 240 ákcse rendeltetett az oláhországi adópénztárból, mely oda beszámítva feleségének és házi népének adatott. Mivel pedig a nevezett tábornok felesége és családja engedélyt kaptak, hogy Erdélybe menjenek, maga pedig Rodostóba Rákóczi király mellé küldetett, azért megparancsoltam, hogy az 1134. évi Dsemázi-ül-ákhir hó elejétől kezdve ellátási díja ezentul a császári kincstárból adassék meg, az oláh adópénztárnál pedig beszüntettessék…” Ld. Karácson: 93. LXXXIX. — Csákyné nem volt Rodostóban. A törökök 1720 elején a szélekről, Bender és Havasalföld vidékéről a Duna vonala mögé, Cseftrofcsába telepítették Csáky, Eszterházy, Máriássy tábornokokat és katonáikat. Csákyné innen indult vissza 1722-ben; Mikes Kelemenről az első bizonyos hírt vitte édesanyjának, hogy gyermeke él és a fejedelem mellett van. Ezt Csákytól tudta, aki közben megfordult Rodostón, vö. Csáky Mihály Rodostón (W Rodoscie 19 marca 1721) kelt lengyel nyelvű levelét, amelyet Dobrodzielóba címzett (Czartoryski Muzeum 2710; 523—25).
** Más faluba: például Zabola, Abafája, Fiátfalva stb.
*** Mikes Kelemen tulajdonképpen sohasem jutott atyjától, Mikes Páltól örökölt vagyonának birtokába. 1690—91-ben elkobozták Mikes Pál birtokait. Ezeket Mikes Kelemen kilencéves korában nyerte vissza Boér Ferenc gyámsága alatt: 1699. „I. Leopold Császártol nyert Grationale Diplomája az Notata incurrált Mikes Páll Fiának Kelemennek — a midön is az Attya által el vesztett Joszágok Ujra Conferáltatnak.” (Regestrum, fasc. 54. Zágon.) — 1709. „Erdéllyi Commandirozo generalisnak L. B. Kirchbaum Györgynek Parancsolattya — hogy tovább Rendelésekig Boer Ferentz a Mikesianum féle Notás Joszágban melynek Tutoria Inspectioja reája bizattatott vala, ne háborgattassék.” (Regestrum, fasc. 54.)
1715-ben az országgyűlés 45. törvénycikke alapján Mikes Kelement fő- és jószágvesztésre ítélték. Az erdélyi gubernium a végzést 1717. jan. 1-én fogadta el és Szebenben hirdette ki jan. 25-én. A zágoni jószágot és udvarházat br. Szentkereszti András nyerte el 1718-ban. A drassoi, vingárdi, királyfalvi, bényei, bacai, mihályfalvi, orbói, tekerespataki, koránvári, szent margitai és megykereki elkobzott rész-jószágokat Bethlen Judit Lázár Györgyné kapta. Egy adománylevél br. Jósika Imre részére szól „Mikes Kelemen Spring, Gergejfája, Borsa, Ugrotz, Kök, Poklostelke, Also sz. Márton, Macskás, Batza, Bányabükk, Röd és Kolozsvári confiscált Jószágairól.” — Mikes háromszéki javai az 1717. márc. 10-i becslés és összeírás szerint csaknem 20 000 „rhénes magyar forint” volt. Vö. a 96. lev. jegyz. 31.s.
Mikes tisztában van azzal, hogy mit hagyott el Rákócziért. Leveleiben nemegyszer kerül szóba „jószága”, „öröksége” (pl. 32, 34, 75, 85, 96. lev.). Háromszéki viszonylatban Mikes elkobzott birtoka jelentős köznemesi tulajdonnak mondható. A „jószágot” Mikes anyja szándékosan vette bele hazahívó levelébe, hogy fiát rábírja vagyonának visszaszerzésére. Mikes tudatában van szegénységének (vö. a 49. lev. jegyz.) és annak is, hogy a bujdosó fejedelmet szolgálók között nem osztogatnak „jószágot” (96. lev.).
Az író 33 éves volt, amikor megkapta Torma Éva levelét. Anyja levelének szavai itt visszhangzanak Mikes soraiban. Rendkívül figyelemre méltó imaszerű bejegyzése anyja levelére, hiszen egy időben írta 51. levelével. A kettő együtt Mikes élettörténetének egyik erős lelki megrázkódtatását örökíti meg. Mélyen hatott rá anyja levele, a fejedelemtől mégsem szakadt el. Édesanyja levelét élete végéig megőrizte, s mint drága családi ereklyét küldte haza féltestvérének 1760-ban kelt misszilisével együtt. Az édes Anyánknak levelét mind edig szives tiszlelettel meg tartottam, de az Isten engemet kivévén a’ tselédeim meg nem tudnák betsüleni, azért Őtsém Uramnak kűldöm, hogy had tartsa meg,… stb. (másolatból.)</text><cit><quote>„Néhai édes Uram főispánságában nem messze lévén Excellentiádtól, mindketten akartunk ösmerkedni s udvarlani; de mind az üdőnek változási, mind súlyos betegsége nem engedheté,</quote><bibl unit="line" from="">TL.51</bibl></cit></note>