láttaé kéd. az ollyan öreg embereknek akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon,

Type: TODO

A novellát földolgozta La Fontaine is: Le calendrier des vieillards. (Nouvelle tirée de Boccace) Contes et nouvelles, IIe partie VIII. La Fontaine a kalendárium tárgyát Boccaccio: Decameron, giornata seconda, novella X. elbeszéléséből merítette: „Paganino da Monaco ruba la moglie a messer Riccardo de Chinzica, il quale, sappiendo dove ella è, va e diventa amico di Paganino; raddomandagliele, ed egli, dove ella voglia, gliele concede; ella non vuol con lui tormare, e morte messer Riccardo, moglie dePaganin diviene.” — Ebbe van beleszőve a pajkos kalendárium, melynek csaknem minden mozzanata megvan Mikesnél, függetlenül az elbeszélés keretéül szolgáló cselekménytől. Boccaccio: „…per ciò che, secondo che egli le mostrava, niun dí era che non solamente una festa, ma molte non ne fossero; a reverenza delle quali per diverse cagioni mostrava, l’uomo e la donna doversi astenere da cosí fatti congiugnimenti, sopra questi aggiugnendo digiuni e quattro tempora e vigile d’apostoli e di mille altri santi e venerdí e sabati, e la domenica del Signore, e la quaresima tutta, e certi punti della luna ed altre eccezion molte, avvisandosi forse che cosí feria far si convenisse con le donne nel letto, come…” (Ed. Bari 1927, Scrittori d’Italia, 171.) — A Mikes által leírt kalendárium bővebb, e bővítések azonban túlnyomórészt megegyeznek La Fontaine szavaival, soraival. Az öreg emberek kalendáriumja pontosan megfelel a francia író által népszerűvé tett Le calendrier des vieillards verses novella címének. La Fontaine: … Quinzica donc n’ayant de quoi servir Un tel oisean qu’était Bartholomée, Pour s’exsuser, et pour ]a contenir, Ne rencontroit point de jour en l’année, Selon son compte et son calendrier, Où l’on se pût sans scrupule appliquer Au fait d’hymen; chose aux vieillards commode, Mais dont le sexe abhorre la méthode. Quand je dis point, je veux dire très peu: Eneor ce peu lui donnoit de la peine. Toute en férie il méttoit la semaine, Et bien souvent faisoit venir en jeu Saint qui ne fut jamais dans la Légende. „Le vendredi, disoit-il, nous demande D’autres pensers, ainsi que chacun sait: Pareillement il faut que l’on retranche Le samedi, non sans juste sujet, D’autant que c’est la veille du dimanche. Pour ce dernier, c’est un jour de repos. Quant au lundi, je ne trouve à propos De commencer par ce point la semaine: Ce n’est le fait d’une âme bien chrétienne.” Les autres jours autrement s’excusoit; Et quand venoit aux fêtes solennelles, C’étoit alors que Richard triomphoit, Et qu’il donnoit les leҫons les plus belles. Longtemps devant toujours il s’abstenoit; Longtemps après il en usoit de même; Aux Quatre-Temps autant il en faisoit, Sans oublier l’Avent ni le Carême. Cette saison pour le vieillard étoit Un temps de Dieu; jamais ne s’en lassoit. De patrons même il avoit une liste, Point de quartier pour un évangéliste, Pour un apôtre, ou bien pour un docteur. Vierge n’étoit, martyr, et confesseur, Qu’il ne chommât; tous les savoit par coeur. Que s’il étoit au bout de son scrupule, Il alléguoit les jours malencontreux, Puis les bruillard, et puis la canicule, De s’exeuser n’étant jamais honteux. La chose ainsi presque toujours égale, Quatre fois l’an, de grâce spéciale, …(Contes et nouvelles. Paris Garnier Frères, 123—35.) A levélben Mikes a tilalmas napok fölsorolását megtoldotta egy-két magyaros kifejezéssel. Előadásának szelleme a La Fontaine-i keret elhagyása nélkül is úgyszólván azonos a francia novelláéval. A sikamlós kalendárium a novellából kiemelve, külön is közkézen foroghatott Párizsban. Prózában és versben is földolgozták, egyfelvonásos komédia, comédie-vaudeville; és opéra-comique is készült belőle hasonló címmel. Vö. i.m. Contes et nouvelles. 521—22. Ld. még Király 1909, 341. A Törökországi Levelek eddigi kiadásai, Kulcsár és Toldy szövegét leszámítva, hibásan közölték a kalendáriumot bevezető részt. Bizonyára Abafi téves magyarázata alapján, amelyben azt állította, hogy Mikes írta le rosszul: „Ugyanis ha Boccaccioból nem is tudnók, már az értelemből is kitűnik, hogy azt nem positiv, hanem negativ értelemben kell venni. Az illető hely Toldynál igy van: »Valamint más kalendáriumban fel vannak véve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt is fel vannak jegyezve az ollyanok, a melyekben lehet« stb. Itt kétségkivül azt akarta írni Mikes, hogy »a melyekben nem lehet« vagy »a melyekben tartózkodniok kell.« Egy szócska hiánya megfosztja az anecdotát csattanósságától. Feltűnő, hogy Mikes eddigi kiadói ezt észre nem vették.” (1878, 175.) — Abafi téved. A kézirat helyesen mondja: a mellyekben lehet a feleségekel hálniok, és a melyekben kölönösön. — vagyis, amelyekben lehet és amelyekben különösön, ti. egyedül, külön kell hálniok. Mikes így is indítja a kalendáriumot: hogy micsoda idökben, és napokban kel együt hálni a feleségivel. és mikor kel különösön. Boccaccio és La Fontaine csak a tilalmas napokat sorolja föl, Mikes pedig vagylagosan kezdi, de a fölsorolásban a „lehet” egész évben csak kétszer fordul elő. Nincs itt semmi félreértés. De van az önkényes javítást átvevő szövegkiadásokban (pl. Abafi, Erődi, Császár stb.). A helytelenül betoldott szót szögletes zárójelbe tettük: és hogy micsoda időkben, és napokban [nem] kel együt hálni a feleségivel. és mikor [nem] kel különösön… valamint más kalendariumban, fel vannak téve. a szerencsés és a szerencsétlen napok. itt fel vannak jegyezve az olyanok. a mellyekben [nem]' lehet a feleségekel hálniok, és amelyekben különösön. Miklós Ferenc (1906) csak az utóbbi nem-et toldotta be. Úgy látszik, hogy a különösön helytelen értelmezése okozhatta a zavart.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>A novellát földolgozta La Fontaine is: Le calendrier des vieillards. (Nouvelle tirée de Boccace) Contes et nouvelles, IIe partie VIII. La Fontaine a kalendárium tárgyát Boccaccio: Decameron, giornata seconda, novella X. elbeszéléséből merítette: „Paganino da Monaco ruba la moglie a messer Riccardo de Chinzica, il quale, sappiendo dove ella è, va e diventa amico di Paganino; raddomandagliele, ed egli, dove ella voglia, gliele concede; ella non vuol con lui tormare, e morte messer Riccardo, moglie dePaganin diviene.” — Ebbe van beleszőve a pajkos kalendárium, melynek csaknem minden mozzanata megvan Mikesnél, függetlenül az elbeszélés keretéül szolgáló cselekménytől. Boccaccio: „…per ciò che, secondo che egli le mostrava, niun dí era che non solamente una festa, ma molte non ne fossero; a reverenza delle quali per diverse cagioni mostrava, l’uomo e la donna doversi astenere da cosí fatti congiugnimenti, sopra questi aggiugnendo digiuni e quattro tempora e vigile d’apostoli e di mille altri santi e venerdí e sabati, e la domenica del Signore, e la quaresima tutta, e certi punti della luna ed altre eccezion molte, avvisandosi forse che cosí feria far si convenisse con le donne nel letto, come…” (Ed. Bari 1927, Scrittori d’Italia, 171.) — A Mikes által leírt kalendárium bővebb, e bővítések azonban túlnyomórészt megegyeznek La Fontaine szavaival, soraival. Az öreg emberek kalendáriumja pontosan megfelel a francia író által népszerűvé tett Le calendrier des vieillards verses novella címének. La Fontaine:
…
Quinzica donc n’ayant de quoi servir
Un tel oisean qu’était Bartholomée,
Pour s’exsuser, et pour ]a contenir,
Ne rencontroit point de jour en l’année,
Selon son compte et son calendrier,
Où l’on se pût sans scrupule appliquer
Au fait d’hymen; chose aux vieillards commode,
Mais dont le sexe abhorre la méthode.
Quand je dis point, je veux dire très peu:
Eneor ce peu lui donnoit de la peine.
Toute en férie il méttoit la semaine,
Et bien souvent faisoit venir en jeu
Saint qui ne fut jamais dans la Légende.
„Le vendredi, disoit-il, nous demande
D’autres pensers, ainsi que chacun sait:
Pareillement il faut que l’on retranche
Le samedi, non sans juste sujet,
D’autant que c’est la veille du dimanche.
Pour ce dernier, c’est un jour de repos.
Quant au lundi, je ne trouve à propos
De commencer par ce point la semaine:
Ce n’est le fait d’une âme bien chrétienne.”
Les autres jours autrement s’excusoit;
Et quand venoit aux fêtes solennelles,
C’étoit alors que Richard triomphoit,
Et qu’il donnoit les leҫons les plus belles.
Longtemps devant toujours il s’abstenoit;
Longtemps après il en usoit de même;
Aux Quatre-Temps autant il en faisoit,
Sans oublier l’Avent ni le Carême.
Cette saison pour le vieillard étoit
Un temps de Dieu; jamais ne s’en lassoit.
De patrons même il avoit une liste,
Point de quartier pour un évangéliste,
Pour un apôtre, ou bien pour un docteur.
Vierge n’étoit, martyr, et confesseur,
Qu’il ne chommât; tous les savoit par coeur.
Que s’il étoit au bout de son scrupule,
Il alléguoit les jours malencontreux,
Puis les bruillard, et puis la canicule,
De s’exeuser n’étant jamais honteux.
La chose ainsi presque toujours égale,
Quatre fois l’an, de grâce spéciale,
…(Contes et nouvelles. Paris Garnier Frères, 123—35.) A levélben Mikes a tilalmas napok fölsorolását megtoldotta egy-két magyaros kifejezéssel. Előadásának szelleme a La Fontaine-i keret elhagyása nélkül is úgyszólván azonos a francia novelláéval. A sikamlós kalendárium a novellából kiemelve, külön is közkézen foroghatott Párizsban. Prózában és versben is földolgozták, egyfelvonásos komédia, comédie-vaudeville; és opéra-comique is készült belőle hasonló címmel. Vö. i.m. Contes et nouvelles. 521—22. Ld. még Király 1909, 341.
A Törökországi Levelek eddigi kiadásai, Kulcsár és Toldy szövegét leszámítva, hibásan közölték a kalendáriumot bevezető részt. Bizonyára Abafi téves magyarázata alapján, amelyben azt állította, hogy Mikes írta le rosszul: „Ugyanis ha Boccaccioból nem is tudnók, már az értelemből is kitűnik, hogy azt nem positiv, hanem negativ értelemben kell venni. Az illető hely Toldynál igy van: »Valamint más kalendáriumban fel vannak véve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt is fel vannak jegyezve az ollyanok, a melyekben lehet« stb. Itt kétségkivül azt akarta írni Mikes, hogy »a melyekben nem lehet« vagy »a melyekben tartózkodniok kell.« Egy szócska hiánya megfosztja az anecdotát csattanósságától. Feltűnő, hogy Mikes eddigi kiadói ezt észre nem vették.” (1878, 175.) — Abafi téved. A kézirat helyesen mondja: a mellyekben lehet a feleségekel hálniok, és a melyekben kölönösön. — vagyis, amelyekben lehet és amelyekben különösön, ti. egyedül, külön kell hálniok. Mikes így is indítja a kalendáriumot: hogy micsoda idökben, és napokban kel együt hálni a feleségivel. és mikor kel különösön. Boccaccio és La Fontaine csak a tilalmas napokat sorolja föl, Mikes pedig vagylagosan kezdi, de a fölsorolásban a „lehet” egész évben csak kétszer fordul elő. Nincs itt semmi félreértés. De van az önkényes javítást átvevő szövegkiadásokban (pl. Abafi, Erődi, Császár stb.). A helytelenül betoldott szót szögletes zárójelbe tettük: és hogy micsoda időkben, és napokban [nem] kel együt hálni a feleségivel. és mikor [nem] kel különösön… valamint más kalendariumban, fel vannak téve. a szerencsés és a szerencsétlen napok. itt fel vannak jegyezve az olyanok. a mellyekben [nem]' lehet a feleségekel hálniok, és amelyekben különösön. Miklós Ferenc (1906) csak az utóbbi nem-et toldotta be. Úgy látszik, hogy a különösön helytelen értelmezése okozhatta a zavart.</text><cit><quote>láttaé kéd. az ollyan öreg embereknek akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon,</quote><bibl unit="line" from="24">TL.49</bibl></cit></note>