három, vagy négy holnapját a télnek tölttse el kéd itt a magyar aszszonyokal.

Type: TODO

Vö. Simonyi JelzőkMondt 168: „Néha nincs is semmi nyomaték a birtokon, mégis hátra van vetve a birtokos, mert ennek kitételére eleve nem is gondolt a beszélő mint az adott helyzetben fölöslegesre s csak a birtok megnevezése közben eszmél rá s veti oda némileg pongyolán, olyanformán, mint az értelmezőt a főnévhez”. További példák a 91, 112. levélből. Ld. még a 121. lev. jegyz. — Mikes élővé tesz egy elhitető formulát, képzelt nénjét vendégségbe hívogatja. Vö. a 16. lev. jegyz.20.s. Mikes a 14. levélben írt ilyen kimerítően a bujdosók ügyét cserbenhagyó francia politikáról. Az 1718. év végétől, a jeniköji tartózkodás több hónapos időszakában (kb. 1719 júliusáig) a bujdosók ügyének stagnáló átmeneti állapota bizonyos fokú csillapodást, csalódottságot is kifejező hallgatást eredményezett az előbbi levelek türelmetlen, nyugtalan hangjához képest. Rákóczi maga írja, hogy az ügyek intézésének lassúsága mintegy félévi csendet okozott, és a sokáig tartó tájékozatlanság unalmat szült (Vall 367). Az év második felében (28, 32. lev.) a bécsi követ föllépése következtében a bujdosók törökországi helyzete még reménytelenebbnek látszott. Rákóczi maga sem tudta, hogy mit döntöttek felőle a békeszerződésben. Mikes 1718 szeptemberében még szkeptikusan nyilatkozott Rákóczi Franciaországba való visszatéréséről; 1719 októberében már ő is tudta, hogy ettől a porta is, a francia régens is elzárkózik. Az 1719-es esztendő érlelte meg Mikesben azt, amit Rákóczi már a Drinápolyból való elutazása előtt megsejtett, hogy sorsuk Törökországban megpecsételődött, a bujdosás befejezett ténylett. Orléansi hercegre vonatkozólag írja Rákóczi: „…az Orleansi herczeg ünnepélyesen megigérte ugyan nekem, a gyengéd barátság sok bucsukönnyei közt, hogy szabadon visszatérhetek, ha a császárral nem lépek nyilt ellenségeskedésbe, de a világi fejedelmek barátsága annyi változásnak van alája vetve, hogy könnyen elfelejtik igéreteiket és messzeszakadt barátaikat elhagyják. Én is részesültem ezen sorsban, és azért a franczia követnek a portánál nem is adták ki azon megigért rendeleteket, hogy a király nevében ügyeimet a portánál bátran szorgalmazza” (Vall 360). A francia herceggel való kapcsolatáról ld. a Vallomásokat (257, 280—81, 309, 311, 313, 315, 317, 354, 359), az 1719. év eseményeinek összefoglalását (Vall 361—439). A Vallomások helyzetképe és Mikes okfejtése között gondolati rokonság van. Mint ahogy rokonság figyelhető meg a már említett Mikes-levelek és Rákóczi Vallomásainak 1717 októberétől 1719 végéig terjedő fejezetének idézett részei között. Rákóczi szűkebb környezetében bizonyára beszélt a francia régens magatartásáról s arról, hogy a francia udvar és a porta elejtette ügyüket. Mikesnek az a megjegyzése, hogy a francia udvarnak írt levelekre Rákóczi „egyenes választ” nem vehetett még eddig, arra vonatkozhat, hogy az író tudhatott a „nem egyenes” válaszról, a Bonnac által közöltekről és Toulouse gróf leveléről (ld. a 19. lev. jegyz.). Ide tartozik az is, amiről Mikes nem tudósít. A cár követének, Alekszej I. Daskov megérkezéséről és Rákóczi vele folytatott tárgyalásairól a levélíró hallgat. Rákóczi az év elején Máriássy Ádám testőrezredesét küldte I. Péterhez, hogy az orosz háború tüzét élessze. De a spanyol háború reménye után az osztrák—orosz hadakozásból táplált illúziók is szertefoszlottak: „ugyanazon helyzetbe jutottam — írja Rákóczi — a hanyatló esztendő végén, a melyet annak kezdetén nekem szántál, a mennyiben világi sorsomat veszem fontolóra.” (Vall 427.) A kilátástalan helyzetből menekülni akarván „a józan ész parancsát követve megirtam utolsó levelemet Franciaországba…” — összegezi a fejedelem a történteket Vallomásainak végén (428). Rákóczi tevékenységére és az emigráció 1719 végéig tartó állapotára vonatkozólag lásd Angyal Sz 1905, 209—211. TT 208—211. Bonnac jelentései. — Karácson: LV. sz. okmány, Máriássy ezredes oroszországi küldetése. 1719. ápr. 17. Szeráj levt. — Szekfü 170—210, 365—369. — Köpeczi—Várkonyi 357—361. — Pillias 138 — 140. Instructions secrêtes de Rakoczi… 1719.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Vö. Simonyi JelzőkMondt 168: „Néha nincs is semmi nyomaték a birtokon, mégis hátra van vetve a birtokos, mert ennek kitételére eleve nem is gondolt a beszélő mint az adott helyzetben fölöslegesre s csak a birtok megnevezése közben eszmél rá s veti oda némileg pongyolán, olyanformán, mint az értelmezőt a főnévhez”. További példák a 91, 112. levélből. Ld. még a 121. lev. jegyz. — Mikes élővé tesz egy elhitető formulát, képzelt nénjét vendégségbe hívogatja. Vö. a 16. lev. jegyz.20.s.
Mikes a 14. levélben írt ilyen kimerítően a bujdosók ügyét cserbenhagyó francia politikáról. Az 1718. év végétől, a jeniköji tartózkodás több hónapos időszakában (kb. 1719 júliusáig) a bujdosók ügyének stagnáló átmeneti állapota bizonyos fokú csillapodást, csalódottságot is kifejező hallgatást eredményezett az előbbi levelek türelmetlen, nyugtalan hangjához képest. Rákóczi maga írja, hogy az ügyek intézésének lassúsága mintegy félévi csendet okozott, és a sokáig tartó tájékozatlanság unalmat szült (Vall 367). Az év második felében (28, 32. lev.) a bécsi követ föllépése következtében a bujdosók törökországi helyzete még reménytelenebbnek látszott. Rákóczi maga sem tudta, hogy mit döntöttek felőle a békeszerződésben. Mikes 1718 szeptemberében még szkeptikusan nyilatkozott Rákóczi Franciaországba való visszatéréséről; 1719 októberében már ő is tudta, hogy ettől a porta is, a francia régens is elzárkózik. Az 1719-es esztendő érlelte meg Mikesben azt, amit Rákóczi már a Drinápolyból való elutazása előtt megsejtett, hogy sorsuk Törökországban megpecsételődött, a bujdosás befejezett ténylett. Orléansi hercegre vonatkozólag írja Rákóczi: „…az Orleansi herczeg ünnepélyesen megigérte ugyan nekem, a gyengéd barátság sok bucsukönnyei közt, hogy szabadon visszatérhetek, ha a császárral nem lépek nyilt ellenségeskedésbe, de a világi fejedelmek barátsága annyi változásnak van alája vetve, hogy könnyen elfelejtik igéreteiket és messzeszakadt barátaikat elhagyják. Én is részesültem ezen sorsban, és azért a franczia követnek a portánál nem is adták ki azon megigért rendeleteket, hogy a király nevében ügyeimet a portánál bátran szorgalmazza” (Vall 360). A francia herceggel való kapcsolatáról ld. a Vallomásokat (257, 280—81, 309, 311, 313, 315, 317, 354, 359), az 1719. év eseményeinek összefoglalását (Vall 361—439).
A Vallomások helyzetképe és Mikes okfejtése között gondolati rokonság van. Mint ahogy rokonság figyelhető meg a már említett Mikes-levelek és Rákóczi Vallomásainak 1717 októberétől 1719 végéig terjedő fejezetének idézett részei között. Rákóczi szűkebb környezetében bizonyára beszélt a francia régens magatartásáról s arról, hogy a francia udvar és a porta elejtette ügyüket. Mikesnek az a megjegyzése, hogy a francia udvarnak írt levelekre Rákóczi „egyenes választ” nem vehetett még eddig, arra vonatkozhat, hogy az író tudhatott a „nem egyenes” válaszról, a Bonnac által közöltekről és Toulouse gróf leveléről (ld. a 19. lev. jegyz.).
Ide tartozik az is, amiről Mikes nem tudósít. A cár követének, Alekszej I. Daskov megérkezéséről és Rákóczi vele folytatott tárgyalásairól a levélíró hallgat. Rákóczi az év elején Máriássy Ádám testőrezredesét küldte I. Péterhez, hogy az orosz háború tüzét élessze. De a spanyol háború reménye után az osztrák—orosz hadakozásból táplált illúziók is szertefoszlottak: „ugyanazon helyzetbe jutottam — írja Rákóczi — a hanyatló esztendő végén, a melyet annak kezdetén nekem szántál, a mennyiben világi sorsomat veszem fontolóra.” (Vall 427.) A kilátástalan helyzetből menekülni akarván „a józan ész parancsát követve megirtam utolsó levelemet Franciaországba…” — összegezi a fejedelem a történteket Vallomásainak végén (428). Rákóczi tevékenységére és az emigráció 1719 végéig tartó állapotára vonatkozólag lásd Angyal Sz 1905, 209—211. TT 208—211. Bonnac jelentései. — Karácson: LV. sz. okmány, Máriássy ezredes oroszországi küldetése. 1719. ápr. 17. Szeráj levt. — Szekfü 170—210, 365—369. — Köpeczi—Várkonyi 357—361. — Pillias 138 — 140. Instructions secrêtes de Rakoczi… 1719.</text><cit><quote>három, vagy négy holnapját a télnek tölttse el kéd itt a magyar aszszonyokal.</quote><bibl unit="line" from="62">TL.32</bibl></cit></note>