ha töb esze nem volna is mint egy macskának.

Type: TODO

Hasonlóan az ilyen szóláshoz: „annyi esze sincs, mint a tyúknak” (Konsza HáromszNépkölt 587). Mikes a fentiekben a levélírás hasznára oktat. Szerinte az írnitudás erkölcsi és világi (gáláns) szemszögből: 1. jó a vallásossághoz; 2. szükséges a feleség és férj lelki kapcsolatában; 3. nem árt a szív dolgában, sem a nemes asszonynak, sem a nemes leánynak. A művelt levélíró a „lettre familière" kulturált formáját ajánlja a női levelezőknek. Olyan levélformát, amely a hölgyeknek más egyéb egyességböl szeretetböl származo gondolatit is kifejezi. Ez stílustudatosságra vall, a házi dolgokon felülemelkedő, bizalmas hangú, világias levélírás műfajának művelésére. — (Hasonló tudatos jelenség volt, amikor Etienne Pasquier (1529—1615) barátait a házi dolgokról szóló levelek helyett szellemes, humanista epistola írására ösztönözte: „non toutefois sur l’exemple de ceux qui ne nous discourent que des nouvelles de leurs maisons, dont nous n’avons que faire, mais en entrelaҫant les matières sérieuses de quelques gentillesses d’esprit”.) (Dictionnaire des Lettres franҫaises. Seizième siècle. 1951, 299.) A francia nyelv, az idegen nyelv tanulásának, a lányok nevelésének szükségességéről elindított fejtegetés három forrásból táplálkozik. A hazai elmaradt állapotok fölidézéséből; Mikes külföldi, főleg franciaországi benyomásaiból; és olvasmányaiból merített ismereteiből. — Ezért, bár többen is megkísérelték, a leányok neveléséről írottakat lehetetlen egy forrásra visszavezetni. A nőnevelés a XVII. század derekától egyike a kor legtöbbet vitatott kérdéseinek. A túlzásba vitt tudóskodó és précieux nőnevelés ki is váltotta a kritikát (vö. Molière). A szálakat Erasmusig és Montaigne-ig lehet nyomozni, az egykorú időkből pedig párhuzamok idézhetők Molière, a Saint-Cyr-alapító Madame de Maintenon, Bossuet, La Bruyère és mások írásaiból, pl. P. de La Chaise Instruction chrétienne pour l’éducation des jeunnes filles (1687) c. munkájából. Mikes szempontjából különösen két neves szerző jöhet számításba, Claude Fleury: Traité de choix et de la méthode des études (1686) és Fénelon: De l’Éducation des filles (1687), valamint Avis à une dame de qualité sur l’éducation de sa fille. Leglelkesebben a janzenista Port-Royal karolta fel a gyakorlati és vallásos irányú leánynevelést, elméleti munkákban is, amiket Agnès Arnauld és Jacqueline Pascal írtak. Madame de Maintenon leánynevelő intézetének hatását még a szépirodalom is megérezte. Rákóczi XIV. Lajos udvarában közelebbi ismeretségbe került a napkirály „első udvarhölgyé”-vel. Szathmáry Király Ádám naplója szerint kétszer is (1714. márc. 30. és 1715. aug. 28.) volt Saint-Cyr-ban; Jeremiás siralmainak előadását is meghallgatta: „ment Szent Czír nevű Clastromban, kit is fundált az szegény Nemes-emberek leányainak.” (361.) Gragger Róbert (EPhK 1911, 709—710) szerint a 27. és 62. levélen Fénelon hatása érezhető. Fénelon is, Mikes is panasszal kezdi fejtegetését arról, hogy a leányok nevelése mennyire el van hanyagolva. „Rien n’est plus négligé que l’éducation des filles.” Fénelon szerint balhit az, hogy a leányokat kevésbé gondosan kell nevelni, mint a férfiakat. (Mikes 62. lev.) Ennek megokolása is egyforma a két írónál. Azért kell jól oktatni a leányokat, mert ezzel az országnak használunk, mert ők nevelnek az országnak polgárokat. Ez az okoskodás Fénelon értekezésének fő gondolata. Mikes is közügynek, nemzeti feladatnak tartja a nőnevelést és általában a műveltség ügyét. A párhuzam Fénelon szövegével itt a legfeltűnőbb, bár átvétel nélkül is magától értetődik Mikes okoskodása (62. lev. is). Fénelon az anyákat teszi felelőssé a leányok neveléséért. Mikes „némely rövid eszű anyákat” okoz a nevelés elhanyagolásáért. Egyébként csak az előkelő, nemesi családok leányairól szólnak. A dauphin nevelője a praktikus dolgok tanítását kívánja fejleszteni: „Il ne faut verser dans un réservoir si petit et si précieux que des choses exquises.” Ugyanígy gondolkozik Mikes is, aki elégedetlen a magyar tanítási rendszerrel. Fénelon a kolostori tanítás ellensége (Avis), Mikes sem nézi jó szemmel a kollégiumi tanítást (62. lev.). Fénelon szavai a fiúk nevelésére is vonatkoznak. Mikes is azzal érvel, hogy a kollégiumi nevelés nem készíti elő a gyermekeket az élet gyakorlati oldalára. Fénelon nem állott egyedül ezekkel a gondolatokkal. Fleury és Fénelon a nőnevelés tárgyában kifejtett nézetei számos ponton találkoznak. Fleury említett művéről (megvolt a rodostói könyvtárban) Zolnai Béla ad részletes jellemzést (1937, 41—44). A Traité mereven szigorú az irodalmi tanulmányokkal szemben; ugyanakkor javasolja a modern világtörténelem bevezetését az iskolákba, sürgeti a reáliákat, az egészségtan, fizika, kémia, a gazdasági ismeretek tanítását. Mint pedagógus egy új műveltségi ideálnak a képviselője, amely még nem „felvilágosodás”, mert beleilleszkedik a vallásos hagyományokba, de már szakít a jezsuiták retorikus és grammatikai nevelésével, hogy a skolasztika konstrukciói és a humanizmus múltba forduló eszmeköre helyett az életre készítsen elő. Már vallási téren is tett egy lépést Fleury abbé, mikor a Catéchisme historique előszavában a vallási külsőségek mellett a benső vallásosságot hangsúlyozta; de ennél a hitbeli rokonságnál is erősebben a Port-Royalhoz kapcsolja őt a Traité nevelési rendszere, melyben egy új világ kultúrprogramját: a hasznosság és a természettudományos világnézet körvonalait sejteti. A Port-Royal és az oratoriánus-rend kezdeményezte ezt a racionalista, cartesianus életreformot, amely ellen a jezsuiták éppúgy harcoltak, mint a janzenizmus ellen. Zolnai igy összegezi a levél fő gondolatait: „Három mozzanat van itt: a nemes lányok oktatása; az írás-olvasás; és az idegen nyelvek tanulása. A nemességre való korlátozás természetes ebben a korban. Láttuk, hogy Montaigne emberi ideálja a gentilhomme és láttuk a Port-Royal, Madame de Maintenon arisztokratizmusát a nevelés terén, amihez azonban hozzá kell tenni, hogy Franciaországban a nemesekkel majdnem egy életnívón mozgó gazdag polgárságot is — a femme du monde valamennyi típusát — ide számították, míg nálunk ez a társadalmi réteg hiányzott. A leányoktatásnak van aztán egy elvi nehézsége: egyáltalában szükséges-e? Mikes természetesen és egyszerűen nem helyesli azoknak a fölfogását, akik még az írástudatlan állapotot sem akarják megváltoztatni. Fleury és Fénelon ezen a ponton szükségesnek tartják bővebben fejtegetni, hogy nincs igazuk azoknak, akik a nőket csak háztartásbeli munkára érdemesítik” (48). Az írás-olvasás követelménye nem magától értetődik. Fleury gyakorlati-vallásos célból hangoztatja az írás-olvasás és a levélfogalmazás szükségességét (Traité 264—68). A janzenista felfogás is a tanulság, nem pedig a szórakozás céljából követeli az olvasást. Hasonló állásponton van Mikes is a Mulattságos Napok (1745) bevezetésében (Zolnai: Minerva 1930, 171). Zolnai Béla idézett tanulmányaiban megrajzolja a kérdés egész hátterét, beleágyazva a XVII. század s a Port-Royal szellemi légkörébe. A jó könyvek olvasására való nevelés gyakori gondolat Mikes fordításaiban is. Levelében olvasmányai tapasztalatait a leányokra vonatkozólag is alkalmazza. A Kalauzban a Hogy a jó könyveket kel olvasni (52 verso—54 recto) c. rész pl. teljes egészében az ifjak oktatásával foglalkozik. Szól még a jó könyv olvasásáról (40 verso, 47 verso, 84 recto, 146 recto) stb. A rossz könyvek olvasásáról lásd: Catechismus 161 verso, 212 recto stb. A gyermekek neveltetéséről ír Mikes a Tükörben, 127 recto. A janzenista szellemű Gondolatokban a szerző megmondja, hogy minden napon mit kel cselekedni (89 recto), majd 89 verso: Olvass. valamely lelki dolgokrol valo könyvet ha csak fél oráig is. nem egyébért. hanem atanulásnak kedviért. Az anyákat is meginti (60 verso): arosz példa ahalálnak illattya ahalálra, a komédiák, vendégségek, tántzok, tisztátalan versek, rosz könyvek, énekek, szemérmetlenségek, mind ezek véghetellen vétkeket okoznak,… az aszonyok tisztességes öltözettel, szemérmeteségel, és jozanságal ékesittsék magokat, és nem fodoritot hajal, aranyal, gyöngyökel, vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hieronimus egy keresztény anyának, ne lásson semmit olyat benned a mit követhetne vétkesen, emlékezél meg arol, hogy annya vagy egy szüznek, akit inkáb kel oktatnod jó példa adásidal, mint sem beszédidel. A Keresztények szokásiban, melyet Mikes Fleury-től fordított, szintén szó van a jámbor olvasmányokról, a keresztényi élet, munka és a szentírás tanulásával (99 recto) összefüggésben. Az idő jóll el töltésének Módgya c. könyv írója gyakran talál módot, hogy Diana, Angyélika, Télamon és beszélgető társaik a leányok és ifjak neveléséről társalogjanak. Angyélika elmondja, hogy korábban fitestvéreitől ellesve maga is könnyen tanulta a deák nyelvet. Neveltetéséről is szól: a mit tudok. az atyámnak. és az anyámnak kell köszönnöm. az atyám mint hogy tudta magát szeretetni. mindenkor tele volt aháza emberséges emberekel, és azoktol többet tanultam mint akár mely könyvböl, az anyám pediglen jó gazda aszszony lévén. vigyázo. serény. és igen jol tudta mindennek gondgyát viseltetni. azt észre vettem. hogy mindenkor két dologra vigyázot irántam. az egyik a. hogy soha hejában heverni nem hagyot. mert a minden napi rend szerént valo munkaimon kivül. valamig élt. mindenkor én voltam aháznál viczéje. sécrétáriusa. én velem olvastatot, én voltam komornyikja. a házi költségre, a konyhára. egy szoval mindenre tsak nekem kelletet gondot viselnem. a második a. hogy mindenkor rajtam volt a szeme. még mikor valamely atyánk fia mellé adot is…” (67 recto). Többször ír a jó és hasznos olvasásról (34, 107 verso stb.), a tanulásról és időbeosztásról. Végül Pouget Catechismusában is találhatók hasonló gondolatok: K: Mivel tartoznak az atyák és anyák az ö fiokhoz a kik már agyermekségböl ki költenek? Mivel tartoznak az anyák a leányokhoz. akik már gyermekségböl ki költenek? F: Az ö elméjeket nem kell nevelni ahejában valoságban. hogy tsak a tantzot, és tzifraságot szeressék. nagyon kell reájok vigyázni. idején kell öket szoktatni a dolog szeretésre, hogy had tanulhassák meg idején. ajó gazda aszszonyoknak hivatallyát. szeretessék vélek az imádságot, ajó könyvek olvasását. és a szegényekel valo jó tételt. kegyeségel kel vélek bánni, okoságal inteni. nem kell hajlandoságokot eröltetni’ (II. k. 105—106 recto). Modernebb erkölcsi szellemet tükröző olvasmányai is lehettek Mikesnek erről a kérdésről. A XVIII. század elején a Spectateur lapjai tanúskodnak arról, hogy a nőnevelés Angliában és Franciaországban napirenden levő fontos probléma. „De la bonne et de la mauvaise éducation des filles.” (I, 346.) — „Quelques remarques sur la bonne et la mauvaise éducation des enfans.” (II, 378.) — „Une bonne éducation adoucit les moeurs et donne de la politesse. — Des effets de la bonne et de la mauvaise éducation.” (III, 48.) — „Lettre sur l’éducation de la jeunesse.” (III, 369, 391, IV, 14, 63.) — „Lettre sur l’éducation, l’étude des langues, la poésie et les écrits de differentes nations.” (V, 15.) A 27. levél gondolatainak forrásterülete adva van. Mikes önállóságát bizonyítja, hogy ilyenfajta elmélkedő-értekezéseiben nem idézetekre, hanem a látottakra és az olvasottakra támaszkodik és jól tudja az előadás irányát fordítani s gondolatait kifejteni. Az ilyen és hasonló típusú levelek megerősítik azt a régi és helyes megállapítást, hogy Mikes közvetlenül Törökországba érkezése előtt, huszonhét éves korában széles körű olvasottsággal és sokirányú élettapasztalattal rendelkezett. Ld. még a 62. és 146. lev. jegyz. Vö. Király 1909, 345; 1912, 23. — Kürti Menyhért: Egri főgimn. Értesítője 1906—7, 23. — Zolnai 1921—22, 30. Uő. 1960, 165—66. — Gragger véleménye nyomán Bittenbinder Miklós: Mikes pedagógiai levelei. KathSz 1912, 853—55. — Írt róla Abafi Lajos: Mikes Kelemen pedagógiai nézetei. Magyar Tanügy 1877, 385—94. A reális, gyakorlati életfelfogás hirdetőjét látja benne Relkoviҫ Mita: Mikes nevelési elvei. Nemzeti Nőnevelés 1912, 90—95. Ld. még Gálos Rezső 1930, Irod. Tört. Füzetek. Mikes Kelemen. — Mikesnek a lányok neveléséről és a nőkérdésről vallott modern fölfogását emeli ki Bobula Ida dr. A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Bp. 1933, Magyar Társadalomtud. Társulat, 53.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Hasonlóan az ilyen szóláshoz: „annyi esze sincs, mint a tyúknak” (Konsza HáromszNépkölt 587).
Mikes a fentiekben a levélírás hasznára oktat. Szerinte az írnitudás erkölcsi és világi (gáláns) szemszögből: 1. jó a vallásossághoz; 2. szükséges a feleség és férj lelki kapcsolatában; 3. nem árt a szív dolgában, sem a nemes asszonynak, sem a nemes leánynak. A művelt levélíró a „lettre familière" kulturált formáját ajánlja a női levelezőknek. Olyan levélformát, amely a hölgyeknek más egyéb egyességböl szeretetböl származo gondolatit is kifejezi. Ez stílustudatosságra vall, a házi dolgokon felülemelkedő, bizalmas hangú, világias levélírás műfajának művelésére. — (Hasonló tudatos jelenség volt, amikor Etienne Pasquier (1529—1615) barátait a házi dolgokról szóló levelek helyett szellemes, humanista epistola írására ösztönözte: „non toutefois sur l’exemple de ceux qui ne nous discourent que des nouvelles de leurs maisons, dont nous n’avons que faire, mais en entrelaҫant les matières sérieuses de quelques gentillesses d’esprit”.) (Dictionnaire des Lettres franҫaises. Seizième siècle. 1951, 299.)
A francia nyelv, az idegen nyelv tanulásának, a lányok nevelésének szükségességéről elindított fejtegetés három forrásból táplálkozik. A hazai elmaradt állapotok fölidézéséből; Mikes külföldi, főleg franciaországi benyomásaiból; és olvasmányaiból merített ismereteiből. — Ezért, bár többen is megkísérelték, a leányok neveléséről írottakat lehetetlen egy forrásra visszavezetni.
A nőnevelés a XVII. század derekától egyike a kor legtöbbet vitatott kérdéseinek. A túlzásba vitt tudóskodó és précieux nőnevelés ki is váltotta a kritikát (vö. Molière). A szálakat Erasmusig és Montaigne-ig lehet nyomozni, az egykorú időkből pedig párhuzamok idézhetők Molière, a Saint-Cyr-alapító Madame de Maintenon, Bossuet, La Bruyère és mások írásaiból, pl. P. de La Chaise Instruction chrétienne pour l’éducation des jeunnes filles (1687) c. munkájából. Mikes szempontjából különösen két neves szerző jöhet számításba, Claude Fleury: Traité de choix et de la méthode des études (1686) és Fénelon: De l’Éducation des filles (1687), valamint Avis à une dame de qualité sur l’éducation de sa fille. Leglelkesebben a janzenista Port-Royal karolta fel a gyakorlati és vallásos irányú leánynevelést, elméleti munkákban is, amiket Agnès Arnauld és Jacqueline Pascal írtak. Madame de Maintenon leánynevelő intézetének hatását még a szépirodalom is megérezte. Rákóczi XIV. Lajos udvarában közelebbi ismeretségbe került a napkirály „első udvarhölgyé”-vel. Szathmáry Király Ádám naplója szerint kétszer is (1714. márc. 30. és 1715. aug. 28.) volt Saint-Cyr-ban; Jeremiás siralmainak előadását is meghallgatta: „ment Szent Czír nevű Clastromban, kit is fundált az szegény Nemes-emberek leányainak.” (361.)
Gragger Róbert (EPhK 1911, 709—710) szerint a 27. és 62. levélen Fénelon hatása érezhető. Fénelon is, Mikes is panasszal kezdi fejtegetését arról, hogy a leányok nevelése mennyire el van hanyagolva. „Rien n’est plus négligé que l’éducation des filles.” Fénelon szerint balhit az, hogy a leányokat kevésbé gondosan kell nevelni, mint a férfiakat. (Mikes 62. lev.) Ennek megokolása is egyforma a két írónál. Azért kell jól oktatni a leányokat, mert ezzel az országnak használunk, mert ők nevelnek az országnak polgárokat. Ez az okoskodás Fénelon értekezésének fő gondolata. Mikes is közügynek, nemzeti feladatnak tartja a nőnevelést és általában a műveltség ügyét. A párhuzam Fénelon szövegével itt a legfeltűnőbb, bár átvétel nélkül is magától értetődik Mikes okoskodása (62. lev. is). Fénelon az anyákat teszi felelőssé a leányok neveléséért. Mikes „némely rövid eszű anyákat” okoz a nevelés elhanyagolásáért. Egyébként csak az előkelő, nemesi családok leányairól szólnak. A dauphin nevelője a praktikus dolgok tanítását kívánja fejleszteni: „Il ne faut verser dans un réservoir si petit et si précieux que des choses exquises.” Ugyanígy gondolkozik Mikes is, aki elégedetlen a magyar tanítási rendszerrel. Fénelon a kolostori tanítás ellensége (Avis), Mikes sem nézi jó szemmel a kollégiumi tanítást (62. lev.). Fénelon szavai a fiúk nevelésére is vonatkoznak. Mikes is azzal érvel, hogy a kollégiumi nevelés nem készíti elő a gyermekeket az élet gyakorlati oldalára. Fénelon nem állott egyedül ezekkel a gondolatokkal. Fleury és Fénelon a nőnevelés tárgyában kifejtett nézetei számos ponton találkoznak.
Fleury említett művéről (megvolt a rodostói könyvtárban) Zolnai Béla ad részletes jellemzést (1937, 41—44). A Traité mereven szigorú az irodalmi tanulmányokkal szemben; ugyanakkor javasolja a modern világtörténelem bevezetését az iskolákba, sürgeti a reáliákat, az egészségtan, fizika, kémia, a gazdasági ismeretek tanítását. Mint pedagógus egy új műveltségi ideálnak a képviselője, amely még nem „felvilágosodás”, mert beleilleszkedik a vallásos hagyományokba, de már szakít a jezsuiták retorikus és grammatikai nevelésével, hogy a skolasztika konstrukciói és a humanizmus múltba forduló eszmeköre helyett az életre készítsen elő. Már vallási téren is tett egy lépést Fleury abbé, mikor a Catéchisme historique előszavában a vallási külsőségek mellett a benső vallásosságot hangsúlyozta; de ennél a hitbeli rokonságnál is erősebben a Port-Royalhoz kapcsolja őt a Traité nevelési rendszere, melyben egy új világ kultúrprogramját: a hasznosság és a természettudományos világnézet körvonalait sejteti. A Port-Royal és az oratoriánus-rend kezdeményezte ezt a racionalista, cartesianus életreformot, amely ellen a jezsuiták éppúgy harcoltak, mint a janzenizmus ellen. Zolnai igy összegezi a levél fő gondolatait: „Három mozzanat van itt: a nemes lányok oktatása; az írás-olvasás; és az idegen nyelvek tanulása. A nemességre való korlátozás természetes ebben a korban. Láttuk, hogy Montaigne emberi ideálja a gentilhomme és láttuk a Port-Royal, Madame de Maintenon arisztokratizmusát a nevelés terén, amihez azonban hozzá kell tenni, hogy Franciaországban a nemesekkel majdnem egy életnívón mozgó gazdag polgárságot is — a femme du monde valamennyi típusát — ide számították, míg nálunk ez a társadalmi réteg hiányzott. A leányoktatásnak van aztán egy elvi nehézsége: egyáltalában szükséges-e? Mikes természetesen és egyszerűen nem helyesli azoknak a fölfogását, akik még az írástudatlan állapotot sem akarják megváltoztatni. Fleury és Fénelon ezen a ponton szükségesnek tartják bővebben fejtegetni, hogy nincs igazuk azoknak, akik a nőket csak háztartásbeli munkára érdemesítik” (48). Az írás-olvasás követelménye nem magától értetődik. Fleury gyakorlati-vallásos célból hangoztatja az írás-olvasás és a levélfogalmazás szükségességét (Traité 264—68). A janzenista felfogás is a tanulság, nem pedig a szórakozás céljából követeli az olvasást. Hasonló állásponton van Mikes is a Mulattságos Napok (1745) bevezetésében (Zolnai: Minerva 1930, 171). Zolnai Béla idézett tanulmányaiban megrajzolja a kérdés egész hátterét, beleágyazva a XVII. század s a Port-Royal szellemi légkörébe.
A jó könyvek olvasására való nevelés gyakori gondolat Mikes fordításaiban is. Levelében olvasmányai tapasztalatait a leányokra vonatkozólag is alkalmazza. A Kalauzban a Hogy a jó könyveket kel olvasni (52 verso—54 recto) c. rész pl. teljes egészében az ifjak oktatásával foglalkozik. Szól még a jó könyv olvasásáról (40 verso, 47 verso, 84 recto, 146 recto) stb. A rossz könyvek olvasásáról lásd: Catechismus 161 verso, 212 recto stb. A gyermekek neveltetéséről ír Mikes a Tükörben, 127 recto. A janzenista szellemű Gondolatokban a szerző megmondja, hogy minden napon mit kel cselekedni (89 recto), majd 89 verso: Olvass. valamely lelki dolgokrol valo könyvet ha csak fél oráig is. nem egyébért. hanem atanulásnak kedviért. Az anyákat is meginti (60 verso): arosz példa ahalálnak illattya ahalálra, a komédiák, vendégségek, tántzok, tisztátalan versek, rosz könyvek, énekek, szemérmetlenségek, mind ezek véghetellen vétkeket okoznak,… az aszonyok tisztességes öltözettel, szemérmeteségel, és jozanságal ékesittsék magokat, és nem fodoritot hajal, aranyal, gyöngyökel, vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hieronimus egy keresztény anyának, ne lásson semmit olyat benned a mit követhetne vétkesen, emlékezél meg arol, hogy annya vagy egy szüznek, akit inkáb kel oktatnod jó példa adásidal, mint sem beszédidel. A Keresztények szokásiban, melyet Mikes Fleury-től fordított, szintén szó van a jámbor olvasmányokról, a keresztényi élet, munka és a szentírás tanulásával (99 recto) összefüggésben. Az idő jóll el töltésének Módgya c. könyv írója gyakran talál módot, hogy Diana, Angyélika, Télamon és beszélgető társaik a leányok és ifjak neveléséről társalogjanak. Angyélika elmondja, hogy korábban fitestvéreitől ellesve maga is könnyen tanulta a deák nyelvet. Neveltetéséről is szól: a mit tudok. az atyámnak. és az anyámnak kell köszönnöm. az atyám mint hogy tudta magát szeretetni. mindenkor tele volt aháza emberséges emberekel, és azoktol többet tanultam mint akár mely könyvböl, az anyám pediglen jó gazda aszszony lévén. vigyázo. serény. és igen jol tudta mindennek gondgyát viseltetni. azt észre vettem. hogy mindenkor két dologra vigyázot irántam. az egyik a. hogy soha hejában heverni nem hagyot. mert a minden napi rend szerént valo munkaimon kivül. valamig élt. mindenkor én voltam aháznál viczéje. sécrétáriusa. én velem olvastatot, én voltam komornyikja. a házi költségre, a konyhára. egy szoval mindenre tsak nekem kelletet gondot viselnem. a második a. hogy mindenkor rajtam volt a szeme. még mikor valamely atyánk fia mellé adot is…” (67 recto). Többször ír a jó és hasznos olvasásról (34, 107 verso stb.), a tanulásról és időbeosztásról. Végül Pouget Catechismusában is találhatók hasonló gondolatok: K: Mivel tartoznak az atyák és anyák az ö fiokhoz a kik már agyermekségböl ki költenek? Mivel tartoznak az anyák a leányokhoz. akik már gyermekségböl ki költenek? F: Az ö elméjeket nem kell nevelni ahejában valoságban. hogy tsak a tantzot, és tzifraságot szeressék. nagyon kell reájok vigyázni. idején kell öket szoktatni a dolog szeretésre, hogy had tanulhassák meg idején. ajó gazda aszszonyoknak hivatallyát. szeretessék vélek az imádságot, ajó könyvek olvasását. és a szegényekel valo jó tételt. kegyeségel kel vélek bánni, okoságal inteni. nem kell hajlandoságokot eröltetni’ (II. k. 105—106 recto).
Modernebb erkölcsi szellemet tükröző olvasmányai is lehettek Mikesnek erről a kérdésről. A XVIII. század elején a Spectateur lapjai tanúskodnak arról, hogy a nőnevelés Angliában és Franciaországban napirenden levő fontos probléma. „De la bonne et de la mauvaise éducation des filles.” (I, 346.) — „Quelques remarques sur la bonne et la mauvaise éducation des enfans.” (II, 378.) — „Une bonne éducation adoucit les moeurs et donne de la politesse. — Des effets de la bonne et de la mauvaise éducation.” (III, 48.) — „Lettre sur l’éducation de la jeunesse.” (III, 369, 391, IV, 14, 63.) — „Lettre sur l’éducation, l’étude des langues, la poésie et les écrits de differentes nations.” (V, 15.)
A 27. levél gondolatainak forrásterülete adva van. Mikes önállóságát bizonyítja, hogy ilyenfajta elmélkedő-értekezéseiben nem idézetekre, hanem a látottakra és az olvasottakra támaszkodik és jól tudja az előadás irányát fordítani s gondolatait kifejteni. Az ilyen és hasonló típusú levelek megerősítik azt a régi és helyes megállapítást, hogy Mikes közvetlenül Törökországba érkezése előtt, huszonhét éves korában széles körű olvasottsággal és sokirányú élettapasztalattal rendelkezett. Ld. még a 62. és 146. lev. jegyz. Vö. Király 1909, 345; 1912, 23. — Kürti Menyhért: Egri főgimn. Értesítője 1906—7, 23. — Zolnai 1921—22, 30. Uő. 1960, 165—66. — Gragger véleménye nyomán Bittenbinder Miklós: Mikes pedagógiai levelei. KathSz 1912, 853—55. — Írt róla Abafi Lajos: Mikes Kelemen pedagógiai nézetei. Magyar Tanügy 1877, 385—94. A reális, gyakorlati életfelfogás hirdetőjét látja benne Relkoviҫ Mita: Mikes nevelési elvei. Nemzeti Nőnevelés 1912, 90—95. Ld. még Gálos Rezső 1930, Irod. Tört. Füzetek. Mikes Kelemen. — Mikesnek a lányok neveléséről és a nőkérdésről vallott modern fölfogását emeli ki Bobula Ida dr. A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Bp. 1933, Magyar Társadalomtud. Társulat, 53.</text><cit><quote>ha töb esze nem volna is mint egy macskának.</quote><bibl unit="line" from="59">TL.27</bibl></cit></note>