egy neápolisi király

Type: TODO

Endre, Károly Róbert kisebbik fia (1327 —1345), 15 éves korában esküdött meg a 16 éves Johannával (1342), aki Károly Róbert nagybátyjának, Róbert nápolyi királynak unokája volt. A leírt esemény 1345. szept. 19-én történt Aversa várában. Mielőtt Mikes föltehető forrására térnénk, megemlítjük, hogy Lope de Vega: La Reina Juana de Nápoles c. drámájának van egy figyelemre méltó jelenete: a királyné udvarhölgyei társaságában éppen egy zsinórt ver szobájában, amikor belép a király, kegyence, Antonio gróf kíséretében: Andrés: Un cordon habeis tejido, Zsinórt csináltál, •f no sabremos, para qué? nem tudhatnám, minek? Reina: Para ahorcaros. Hogy megfojtsalak. Andrés: Conde j qué os parece desto? Gróf mire véled a dolgot? Ella se burla conmigo. A királyné tréfálkozik velem. Érdekes, hogy e jelenet motívuma megegyezik Mikes előadásával, de a kettő csak közvetve függhet össze egymással. Lope de Vega forrására rámutatott A. Schaeffer: Geschichte des spanischen Natjonaldramas. Leipzig 1890,1, 178, és II, 286. A forrás pedig Pandolfo Collenuccio olasz író nápolyi története, Compendio delle Historie del regno di Napoli, melynek két (1563, 1584) spanyol fordítása van. Francia fordítása ugyan nincs Collenuccionak, csupán a Johanna-történetet ültette át belőle Brantôme. Erre Bayle mutat rá, aki szótárában közli Brantôme fordítását a Naples, Jeanne I. cikk C jegyzetében. Bayle, aki talán elsőnek világította meg kritikai apparátussal a történelemnek ezt a homályos helyét, több korabeli és régibb írót idéz. De a Mikes elbeszélte jelenetet csak a Collenuccio—Brantôme-féle szöveg őrizte meg: „…se conte encore et à Naples et ailleurs, que ladite Dame [Jeanne I.] faisant un cordon d’or un jour assez gros, Andreasse luy demanda pourquoy elle faisoit ce cordon, elle luy respondit en sousriant qu’elle le faisoit pour le pendre: elle en tenoit si peu de conte, qu’elle ne craignoit rien de luy tenir telles paroles, ausquelles Andreasse comme simple et bon homme qu’il estoit, n’y prit point garde; mais enfin l’effet s’en ensuivit.” Brantôme azért írta discours-ját Johannáról, hogy a francia (Anjou) származású királynőt az olasz krónikások „rágalmazásai” ellen megvédje. (Dames illustres. Első kiad. 1665-ben jelent meg. A fönti idézet megtalálható X. 320.) Nem lehet eldönteni, vajon Brantôme-ot olvasta-e Mikes, vagy pedig csak a Bayle szótárbeli idézetet. Mindkét szerző művének ismeretére vannak támpontok (72, 84. és 63, 72, 103, 200. lev.). A téma népszerűségére megemlíthető a tárgy további feldolgozása, pl. Calderontól; elterjedése az olasz (Petrarca, Boccaccio, Marenco), francia (La Harpe, Voltaire, Belleforest), provence-i (Mistral) és magyar (Arany, Tompa, Bartók stb.) irodalomban. Ld. Király 1909, 266—69. — Számon tartja a történetet Thuróczy krónikája (III . rész 9. fejezetében); megvan a Budai Krónikában (Podhradczky kiad. 282); Bonfinius is tud a selyemzsinórról: „Andreas enim Rex Apulus, tertio post initium regnum anno, cognatorum factione, qui regiam potestatem anhelabant, et consentiente uxore Joanna, Aversae serico laqueo facinorosissime necatur.” (Dec. II. Lib. X.) Ír róla Heltai Gáspár is: „Johanna… az ő latrai által megfojtatá egy selyem kötéllel.” Kimutatták, hogy Mikes Kelemen sorai Arany János Endre királyfiról szőtt balladájának forrásává váltak. Arról a párbeszédről van szó, amellyel a ballada megindul. (Toldi Szerelme, VIII. ének.) Ld. Tolnai Vilmos: Adalékok Arany forrásaihoz. II. Endre királyfi. ItK 1902, 262—271. — Voinovich Géza: Arany János összes művei. Akadémiai K. Bp. 1953, V, 568. — Az Anjou-ház dinasztikus harcairól, amelyeknek csupán egyik mozzanata Lajos király öccsének megölése, a történeti kutatás teljes képet nyújt. Rövid összefoglalást ad Barta János: Arany János válogatott művei. Bp. 1952, I, 476—77.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Endre, Károly Róbert kisebbik fia (1327 —1345), 15 éves korában esküdött meg a 16 éves Johannával (1342), aki Károly Róbert nagybátyjának, Róbert nápolyi királynak unokája volt. A leírt esemény 1345. szept. 19-én történt Aversa várában.
Mielőtt Mikes föltehető forrására térnénk, megemlítjük, hogy Lope de Vega: La Reina Juana de Nápoles c. drámájának van egy figyelemre méltó jelenete: a királyné udvarhölgyei társaságában éppen egy zsinórt ver szobájában, amikor belép a király, kegyence, Antonio gróf kíséretében:
Andrés: Un cordon habeis tejido, Zsinórt csináltál,
•f no sabremos, para qué? nem tudhatnám, minek?
Reina: Para ahorcaros. Hogy megfojtsalak.
Andrés: Conde j qué os parece desto? Gróf mire véled a dolgot?
Ella se burla conmigo. A királyné tréfálkozik velem.
Érdekes, hogy e jelenet motívuma megegyezik Mikes előadásával, de a kettő csak közvetve függhet össze egymással. Lope de Vega forrására rámutatott A. Schaeffer: Geschichte des spanischen Natjonaldramas. Leipzig 1890,1, 178, és II, 286. A forrás pedig Pandolfo Collenuccio olasz író nápolyi története, Compendio delle Historie del regno di Napoli, melynek két (1563, 1584) spanyol fordítása van.
Francia fordítása ugyan nincs Collenuccionak, csupán a Johanna-történetet ültette át belőle Brantôme. Erre Bayle mutat rá, aki szótárában közli Brantôme fordítását a Naples, Jeanne I. cikk C jegyzetében. Bayle, aki talán elsőnek világította meg kritikai apparátussal a történelemnek ezt a homályos helyét, több korabeli és régibb írót idéz. De a Mikes elbeszélte jelenetet csak a Collenuccio—Brantôme-féle szöveg őrizte meg: „…se conte encore et à Naples et ailleurs, que ladite Dame [Jeanne I.] faisant un cordon d’or un jour assez gros, Andreasse luy demanda pourquoy elle faisoit ce cordon, elle luy respondit en sousriant qu’elle le faisoit pour le pendre: elle en tenoit si peu de conte, qu’elle ne craignoit rien de luy tenir telles paroles, ausquelles Andreasse comme simple et bon homme qu’il estoit, n’y prit point garde; mais enfin l’effet s’en ensuivit.” Brantôme azért írta discours-ját Johannáról, hogy a francia (Anjou) származású királynőt az olasz krónikások „rágalmazásai” ellen megvédje. (Dames illustres. Első kiad. 1665-ben jelent meg. A fönti idézet megtalálható X. 320.) Nem lehet eldönteni, vajon Brantôme-ot olvasta-e Mikes, vagy pedig csak a Bayle szótárbeli idézetet. Mindkét szerző művének ismeretére vannak támpontok (72, 84. és 63, 72, 103, 200. lev.).
A téma népszerűségére megemlíthető a tárgy további feldolgozása, pl. Calderontól; elterjedése az olasz (Petrarca, Boccaccio, Marenco), francia (La Harpe, Voltaire, Belleforest), provence-i (Mistral) és magyar (Arany, Tompa, Bartók stb.) irodalomban. Ld. Király 1909, 266—69. — Számon tartja a történetet Thuróczy krónikája (III . rész 9. fejezetében); megvan a Budai Krónikában (Podhradczky kiad. 282); Bonfinius is tud a selyemzsinórról: „Andreas enim Rex Apulus, tertio post initium regnum anno, cognatorum factione, qui regiam potestatem anhelabant, et consentiente uxore Joanna, Aversae serico laqueo facinorosissime necatur.” (Dec. II. Lib. X.) Ír róla Heltai Gáspár is: „Johanna… az ő latrai által megfojtatá egy selyem kötéllel.”
Kimutatták, hogy Mikes Kelemen sorai Arany János Endre királyfiról szőtt balladájának forrásává váltak. Arról a párbeszédről van szó, amellyel a ballada megindul. (Toldi Szerelme, VIII. ének.) Ld. Tolnai Vilmos: Adalékok Arany forrásaihoz. II. Endre királyfi. ItK 1902, 262—271. — Voinovich Géza: Arany János összes művei. Akadémiai K. Bp. 1953, V, 568. — Az Anjou-ház dinasztikus harcairól, amelyeknek csupán egyik mozzanata Lajos király öccsének megölése, a történeti kutatás teljes képet nyújt. Rövid összefoglalást ad Barta János: Arany János válogatott művei. Bp. 1952, I, 476—77.</text><cit><quote>egy neápolisi király</quote><bibl unit="line" from="15">TL.53</bibl></cit></note>