de ha az elme nem vidám. és nem csendes… ellenben… az elméjek helyben lévén mindenkor vidámok, és jó kedvüek.

Type: TODO

Mikes a kiegyensúlyozott kedélyállapot, az egészséges és a mértékletes élet híve, a derűs, vidám életszemlélet hirdetője (vö. a 17. és 64. lev. jegyz.). Mondanivalójának itt ez a lényege: a jó módban levő is kedvetlen, ha „az elme nyughatatlanságban” van; a „bú és törődés” sokkal nehezebb a testi fáradtságnál; ha az ember szegény is, vidám és jókedvű lehet, ha „az elméje helyben vagyon”. Mikes sztoicizmusa a nevető bölcs szemléletével párosul. Ez az életszemlélet a levélíró magatartásában tudatosan alkalmazott fordulatokban is megnyilvánul. Pl. azon nem törödöm. (23. lev.), mit visgálom én ajövendöt… énnekem csak azon kel törödnöm hogy mikor láthatom kédet. mikor nevethetek kédel, (28. lev.), de azon nem törödöm. hanem azon törödöm hogy nem három széken vagyok; (30. lev.), de vessük végit az illyen gondolatoknak. és örüllyünk még elöre. annak;… és hadgyuk atörödést annak. aki azt szereti. (34. lev.), elég a hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. (36. lev.), azt a papok lássák. ök ahoz többet tudnák nálamnál én azt nem visgálom… (41. lev.). Hasonló megnyilatkozások találhatók a 70, 71, 75, 79, 9(5, 125, 150, 153, 255, 160, 162. levélben. Mikes életszemléletének ezt a vonását számos tényező között bizonyára olvasmányai is befolyásolták. A Spectateur (ou le Socrate moderne) például eszményként foglalkozik a „belle humeur”-rel: „le bon naturel envisagé comme une vertu morale” (II, 300). — „Je croi qu’il n’y a rien de plus utile dans la vie, que de ne donner jamais dans aucune extremité.” (II, 72.) — „La tranquilité de l’esprit, au milieu de tous les divers états de la vie, est le seul bonheur auquel on doive aspirer dans ce monde.” (II, 234.) — „Soїez toujours égal, et vous étes même à Ulubre, le plus heureux de tous leshommes.” Est Ulubris, animus si te non deficit aequus. Hor. L. I. Epist. XI. 30. „On doit moins aspirer à se rendre heureux dans cette vie, qu’à se tranquiliser l’esprit.” (II, 404.) — „Eloge de la bonne humeur en qualité d’une vertu morale.” (IV, 127.) — „Ils vous apprendront à connoitre ce qui peut vous tranquilliser l’esprit” bonne humeur: santé, gaité etc. (IV, 149). — „Soїez toujours egal…” (404). „Sur la Bonne Humeur” (IV, 323). — „II n’y a rien à mon sens, de comparable à un Ami qui est de belle humeur.” Nil ego contulerim jucundo fanus amico. Hor. L. I. Sat. V. 44. (V, 47.) — Bod Hilariusában (pl. 605. sz. stb.) a vidám kedélyállapot, az egészség csendes elme… szintén kedvelt téma.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Mikes a kiegyensúlyozott kedélyállapot, az egészséges és a mértékletes élet híve, a derűs, vidám életszemlélet hirdetője (vö. a 17. és 64. lev. jegyz.). Mondanivalójának itt ez a lényege: a jó módban levő is kedvetlen, ha „az elme nyughatatlanságban” van; a „bú és törődés” sokkal nehezebb a testi fáradtságnál; ha az ember szegény is, vidám és jókedvű lehet, ha „az elméje helyben vagyon”. Mikes sztoicizmusa a nevető bölcs szemléletével párosul. Ez az életszemlélet a levélíró magatartásában tudatosan alkalmazott fordulatokban is megnyilvánul. Pl. azon nem törödöm. (23. lev.), mit visgálom én ajövendöt… énnekem csak azon kel törödnöm hogy mikor láthatom kédet. mikor nevethetek kédel, (28. lev.), de azon nem törödöm. hanem azon törödöm hogy nem három széken vagyok; (30. lev.), de vessük végit az illyen gondolatoknak. és örüllyünk még elöre. annak;… és hadgyuk atörödést annak. aki azt szereti. (34. lev.), elég a hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. (36. lev.), azt a papok lássák. ök ahoz többet tudnák nálamnál én azt nem visgálom… (41. lev.). Hasonló megnyilatkozások találhatók a 70, 71, 75, 79, 9(5, 125, 150, 153, 255, 160, 162. levélben.
Mikes életszemléletének ezt a vonását számos tényező között bizonyára olvasmányai is befolyásolták. A Spectateur (ou le Socrate moderne) például eszményként foglalkozik a „belle humeur”-rel: „le bon naturel envisagé comme une vertu morale” (II, 300). — „Je croi qu’il n’y a rien de plus utile dans la vie, que de ne donner jamais dans aucune extremité.” (II, 72.) — „La tranquilité de l’esprit, au milieu de tous les divers états de la vie, est le seul bonheur auquel on doive aspirer dans ce monde.” (II, 234.) — „Soїez toujours égal, et vous étes même à Ulubre, le plus heureux de tous leshommes.” Est Ulubris, animus si te non deficit aequus. Hor. L. I. Epist. XI. 30. „On doit moins aspirer à se rendre heureux dans cette vie, qu’à se tranquiliser l’esprit.” (II, 404.) — „Eloge de la bonne humeur en qualité d’une vertu morale.” (IV, 127.) — „Ils vous apprendront à connoitre ce qui peut vous tranquilliser l’esprit” bonne humeur: santé, gaité etc. (IV, 149). — „Soїez toujours egal…” (404). „Sur la Bonne Humeur” (IV, 323). — „II n’y a rien à mon sens, de comparable à un Ami qui est de belle humeur.” Nil ego contulerim jucundo fanus amico. Hor. L. I. Sat. V. 44. (V, 47.) — Bod Hilariusában (pl. 605. sz. stb.) a vidám kedélyállapot, az egészség csendes elme… szintén kedvelt téma.</text><cit><quote>de ha az elme nem vidám. és nem csendes… ellenben… az elméjek helyben lévén mindenkor vidámok, és jó kedvüek.</quote><bibl unit="line" from="14">TL.46</bibl></cit></note>