de félek attol hogy ami hadakozásunk, füstben ne mennyen.
Type: B,NÉ,TÖ,I
Egyesek régebben ezeket a megnyilvánulásokat a Leveleskönyv „retrospektiv” jellegével, az események megtörténte után előre keltezett ügyes „jóslásokkal” igyekeztek magyarázni. Valójában hiteles, az átélt napokkal egykorúnak minősítendő sejtelmekről van szó, melyek a borúlátó Rákóczi mellett nagyon is természetesek. A fejedelem tervei a megérkezés után eltelt hónap alatt nem sokat haladtak előre a megvalósulás útján. Rákóczi még Drinápolyba érkezése előtt jelentette a szultánnak, hogy csak abban az esetben hajlandó hadba indulni, ha elfogadja korábbi föltételeit és szerződést köt vele. A porta azonban az időt huzavonával töltötte s Rákóczit ígéretekkel tartotta. (Vall 329.) Mikes félelme teljesen jogos volt, hiszen a helyzetet a fejedelem már ekkor kilátástalannak ítélte. Hasonlóképpen vélekedett Bonnac is Rákóczi vállalkozásáról, 1717. nov. 26-i jelentésében (Angyal TT 1905, 141). — Az előzményekhez tartozik, hogy a törökök a kuruc csapatok szervezésére Rákóczi jövetele előtt előkészületeket-tettek. A bujdosók az osztrák—török háború kitörésekor gyülekezni kezdtek; Bercsényi Ruszcsukban, Eszterházy Antal Hotinban, Máriássy Ádám Végszendrődben szervezi a kuruc csoportokat. A török remélte, hogy a magyarok mozgolódásával és az erdélyi határok megtámadásával kényszerítheti a császári sereget Belgrád ostromának abbahagyására. A porta 1717. júl. 9-én parancsot adott az erdélyi határokon való bevonulásra. A török, tatár, moldvai és kuruc csapatok aug. 20-án törtek be Erdélybe; az elkésett hadjáraton Eszterházy tábornok Rákóczi tudta nélkül vett részt (vö. Karácson: I—IX. sz. okmány, Diván-i humajun és Szeráj levt.). Rákóczi vállalkozásáról ld. Rasid török történetíró észrevételeit, Rákóczi a török történetírásban (Karácson KathSz 1903, 754). A belgrádi vereség és a béketárgyalások megkezdése következtében új helyzet állt elő (Vall 323—26). Nem meglepő, hogy Bercsényit, aki a magyar csapatok toborzásának ügyében járt a portán, Rákóczi megérkezésével csaknem egy időben küldi el a szultán (Szekfü 139). Egy 1717. nov. 2-án kelt fermán ugyanis Bercsényi útiköltségéről rendelkezik Drinápolyból Ruszcsukba (Karácson: XX, XXI. Szeráj levt.). Vö. Bonnac 1717. dec. 14-i jelentését (Angyal TT 1905, 141). Ld. a 2, 6, 7. lev. jegyzetét is.
XML data
<note type="critical annotation" subtype="B,NÉ,TÖ,I"><text>Egyesek régebben ezeket a megnyilvánulásokat a Leveleskönyv „retrospektiv” jellegével, az események megtörténte után előre keltezett ügyes „jóslásokkal” igyekeztek magyarázni. Valójában hiteles, az átélt napokkal egykorúnak minősítendő sejtelmekről van szó, melyek a borúlátó Rákóczi mellett nagyon is természetesek. A fejedelem tervei a megérkezés után eltelt hónap alatt nem sokat haladtak előre a megvalósulás útján. Rákóczi még Drinápolyba érkezése előtt jelentette a szultánnak, hogy csak abban az esetben hajlandó hadba indulni, ha elfogadja korábbi föltételeit és szerződést köt vele. A porta azonban az időt huzavonával töltötte s Rákóczit ígéretekkel tartotta. (Vall 329.) Mikes félelme teljesen jogos volt, hiszen a helyzetet a fejedelem már ekkor kilátástalannak ítélte. Hasonlóképpen vélekedett Bonnac is Rákóczi vállalkozásáról, 1717. nov. 26-i jelentésében (Angyal TT 1905, 141). — Az előzményekhez tartozik, hogy a törökök a kuruc csapatok szervezésére Rákóczi jövetele előtt előkészületeket-tettek. A bujdosók az osztrák—török háború kitörésekor gyülekezni kezdtek; Bercsényi Ruszcsukban, Eszterházy Antal Hotinban, Máriássy Ádám Végszendrődben szervezi a kuruc csoportokat. A török remélte, hogy a magyarok mozgolódásával és az erdélyi határok megtámadásával kényszerítheti a császári sereget Belgrád ostromának abbahagyására. A porta 1717. júl. 9-én parancsot adott az erdélyi határokon való bevonulásra. A török, tatár, moldvai és kuruc csapatok aug. 20-án törtek be Erdélybe; az elkésett hadjáraton Eszterházy tábornok Rákóczi tudta nélkül vett részt (vö. Karácson: I—IX. sz. okmány, Diván-i humajun és Szeráj levt.). Rákóczi vállalkozásáról ld. Rasid török történetíró észrevételeit, Rákóczi a török történetírásban (Karácson KathSz 1903, 754). A belgrádi vereség és a béketárgyalások megkezdése következtében új helyzet állt elő (Vall 323—26). Nem meglepő, hogy Bercsényit, aki a magyar csapatok toborzásának ügyében járt a portán, Rákóczi megérkezésével csaknem egy időben küldi el a szultán (Szekfü 139). Egy 1717. nov. 2-án kelt fermán ugyanis Bercsényi útiköltségéről rendelkezik Drinápolyból Ruszcsukba (Karácson: XX, XXI. Szeráj levt.). Vö. Bonnac 1717. dec. 14-i jelentését (Angyal TT 1905, 141). Ld. a 2, 6, 7. lev. jegyzetét is.</text><cit><quote>de félek attol hogy ami hadakozásunk, füstben ne mennyen.</quote><bibl unit="line" from="27">TL.4</bibl></cit></note>