attol ne félyen kéd hogy addig gyakorta meg ne látogassam kédet. se attol ne tarttson kéd. hogy a nagy készület miat oda nem mehetnék.

Type: TODO

Vö. Simonyi Kötőszók II, 76; 71. A hogy kötőszó. Igemódok és tagadás a főnévi mondatban. „Egy és ugyanazon összetett mondatban is megtaláljuk mindkét (fölszólító, föltételes) módot.” — Ld. Simonyi Kötőszók I, 73: A kapcsoló kötőszók. Sem és se. A kettős tagadás. Más példák a 29, 46. levélben. Vö. a 37. lev. jegyz. — Ld. még Berrár 138: A nem és ne jelentésmegoszlása tagadószóra (jelentő mód mellett) és tiltószóra (fölszólító mód mellett) már az ómagyar kor előtt megtörténhetett. A föltételes mód melletti tagadószó-használat a nyelvtörténet folyamán változáson ment át. Általában a ne terjeszkedik a nem rovására. b) Tagadó (tiltó) vagy tagadó értelmű főmondat utáni föltételes módú állítmány mellett korábban nem, a XVII. század óta ne használatos. Mikesnél mindkét eset előfordul. Ld. a 27. lev. ne gondollya kéd hogy ö méltoságoknak pénzek ne volna. (Vö. ehhez Simonyi Kötőszók II, 72; a 38, 52. levélből idézett példát is.) Ilyen tagadó kifejezések után régen gyakran fölszólító mód is állt, s emellett természetesen ne tiltószó (pl. Mikesnél: meg ne látogassam). c) Tagadó alakú, de nyomós állítást kifejező kérdésekben is fölváltotta a korábbi nem-et a ne: 19. lev. nám arégiek… hát mi mért nem lehetnénk el. Mikes itt a régebbi formát használja. — Arany János is használja ilyen helyen a nem-et régiességképpen: „A halottas ágyon ki meg nem bocsátna” (Toldi XI, 15). A tagadásra vonatkozólag lásd még a 11, 19, 45, 47, 161. lev. jegyz.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Vö. Simonyi Kötőszók II, 76; 71. A hogy kötőszó. Igemódok és tagadás a főnévi mondatban. „Egy és ugyanazon összetett mondatban is megtaláljuk mindkét (fölszólító, föltételes) módot.” — Ld. Simonyi Kötőszók I, 73: A kapcsoló kötőszók. Sem és se. A kettős tagadás. Más példák a 29, 46. levélben. Vö. a 37. lev. jegyz. — Ld. még Berrár 138: A nem és ne jelentésmegoszlása tagadószóra (jelentő mód mellett) és tiltószóra (fölszólító mód mellett) már az ómagyar kor előtt megtörténhetett. A föltételes mód melletti tagadószó-használat a nyelvtörténet folyamán változáson ment át. Általában a ne terjeszkedik a nem rovására. b) Tagadó (tiltó) vagy tagadó értelmű főmondat utáni föltételes módú állítmány mellett korábban nem, a XVII. század óta ne használatos. Mikesnél mindkét eset előfordul. Ld. a 27. lev. ne gondollya kéd hogy ö méltoságoknak pénzek ne volna. (Vö. ehhez Simonyi Kötőszók II, 72; a 38, 52. levélből idézett példát is.) Ilyen tagadó kifejezések után régen gyakran fölszólító mód is állt, s emellett természetesen ne tiltószó (pl. Mikesnél: meg ne látogassam). c) Tagadó alakú, de nyomós állítást kifejező kérdésekben is fölváltotta a korábbi nem-et a ne: 19. lev. nám arégiek… hát mi mért nem lehetnénk el. Mikes itt a régebbi formát használja. — Arany János is használja ilyen helyen a nem-et régiességképpen: „A halottas ágyon ki meg nem bocsátna” (Toldi XI, 15). A tagadásra vonatkozólag lásd még a 11, 19, 45, 47, 161. lev. jegyz.</text><cit><quote>attol ne félyen kéd hogy addig gyakorta meg ne látogassam kédet. se attol ne tarttson kéd. hogy a nagy készület miat oda nem mehetnék.</quote><bibl unit="line" from="26">TL.34</bibl></cit></note>