addig sátorok alat leszünk mint azizraéliták.

Type: TODO

A sátorélet (3, 17. lev.), a bujdosók lakhelyének kezdetleges berendezése természetszerűen gondolatközelbe hozta a vándorló izraeliták sátoros életét. A biblia az Exod 14 fejezetétől ír a zsidók negyvenéves pusztai vándorlásáról, sátorozásáról. A sátorlakó bujdosó magyarokról és a pusztában vándorló zsidókról ld. a 19, 28, 61. lev. is. A „zsidó—magyar sorsazonosság" gondolatának Mikes korában már nagy irodalmi hagyománya volt. A humanista műveltségű magyar reformátor-írók által kidolgozott zsidó—magyar párhuzam, nemzeti történetünknek bibliai alapon való értelmezése, a reformáció bibliás nemzeti történetszemlélete, amely a magyarság sorsában a zsidóságét lát ta megismétlődni, a XVI. századtól vált uralkodóvá. Ez a gondolat a magyar bibliai históriák (Batizi András stb.) ismert motívuma. A sajátosan protestáns szemlélet kezdetei Farkas András krónikájához (Az zsidó és magyar nemzetről. Krakkó 1538) nyúlnak vissza. A prédikátor-írók s különösen Székely István (Chronica. Krakkó 1559) és Károli műveiben megfogalmazott protestáns történetfelfogást fejlesztette tovább Heltai Gáspár (Cronica az magyaroknak dolgairól 1575), majd a század végén Magyari István az ország romlásának okait föltáró könyvében. — A zsidó—magyar történeti párhuzam kérdéséhez vö. Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma. ItK 1957, 14—20. A bibliai hasonlatok aktualizálása, az országnak Izraelhez vagy Judeához való hasonlítása történetíróknál, emlékíróknál egyaránt a stílus hozzátartozójává válik. A zsidókkal való összehasonlítás a biblia hatása alatt olyan méretű, hogy sokan a magyarokat „választott” népnek tartják. Szalárdi János (1601—1666): Siralmas magyar krónikája kálvinista-bibliás szemlélettel von párhuzamot Izrael népe és Erdély sorsa között. A kuruc bujdosók tábori prédikátorainál, pl. Nagyszőlősi Mihály imakönyvében (Kolozsvár 1676) is népszerű motívumok a zsidó—magyar párhuzamok. Visszatérő téma Bethlen Miklós Önéletírásában (II, 210. stb.). Bocskay István után II. Rákóczi Ferenc lesz a „magyarok Mózese”. Vö. Czegei Vass György naplóját: „Erdélyben nyomorgó magyar Izrael” (MHH 35. 445, 453). Elterjedt motívum a Rákóczi-szabadságharc költészetében is (Rákóczi Ferenc buzgó éneke stb.), levél-irodalmában (Gedeon példája Rákóczi levelében, vö. a 163. lev. jegyz.), a kuruc publicisztikában (egyiptomi rabság: 1711. ápr. 18. Kukizovi kiáltvány), Rákóczi imájában stb. Mikes is ehhez az irodalmi hagyományhoz kapcsolódik.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>A sátorélet (3, 17. lev.), a bujdosók lakhelyének kezdetleges berendezése természetszerűen gondolatközelbe hozta a vándorló izraeliták sátoros életét. A biblia az Exod 14 fejezetétől ír a zsidók negyvenéves pusztai vándorlásáról, sátorozásáról. A sátorlakó bujdosó magyarokról és a pusztában vándorló zsidókról ld. a 19, 28, 61. lev. is.
A „zsidó—magyar sorsazonosság" gondolatának Mikes korában már nagy irodalmi hagyománya volt. A humanista műveltségű magyar reformátor-írók által kidolgozott zsidó—magyar párhuzam, nemzeti történetünknek bibliai alapon való értelmezése, a reformáció bibliás nemzeti történetszemlélete, amely a magyarság sorsában a zsidóságét lát ta megismétlődni, a XVI. századtól vált uralkodóvá. Ez a gondolat a magyar bibliai históriák (Batizi András stb.) ismert motívuma. A sajátosan protestáns szemlélet kezdetei Farkas András krónikájához (Az zsidó és magyar nemzetről. Krakkó 1538) nyúlnak vissza. A prédikátor-írók s különösen Székely István (Chronica. Krakkó 1559) és Károli műveiben megfogalmazott protestáns történetfelfogást fejlesztette tovább Heltai Gáspár (Cronica az magyaroknak dolgairól 1575), majd a század végén Magyari István az ország romlásának okait föltáró könyvében. — A zsidó—magyar történeti párhuzam kérdéséhez vö. Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma. ItK 1957, 14—20.
A bibliai hasonlatok aktualizálása, az országnak Izraelhez vagy Judeához való hasonlítása történetíróknál, emlékíróknál egyaránt a stílus hozzátartozójává válik. A zsidókkal való összehasonlítás a biblia hatása alatt olyan méretű, hogy sokan a magyarokat „választott” népnek tartják. Szalárdi János (1601—1666): Siralmas magyar krónikája kálvinista-bibliás szemlélettel von párhuzamot Izrael népe és Erdély sorsa között. A kuruc bujdosók tábori prédikátorainál, pl. Nagyszőlősi Mihály imakönyvében (Kolozsvár 1676) is népszerű motívumok a zsidó—magyar párhuzamok. Visszatérő téma Bethlen Miklós Önéletírásában (II, 210. stb.). Bocskay István után II. Rákóczi Ferenc lesz a „magyarok Mózese”. Vö. Czegei Vass György naplóját: „Erdélyben nyomorgó magyar Izrael” (MHH 35. 445, 453). Elterjedt motívum a Rákóczi-szabadságharc költészetében is (Rákóczi Ferenc buzgó éneke stb.), levél-irodalmában (Gedeon példája Rákóczi levelében, vö. a 163. lev. jegyz.), a kuruc publicisztikában (egyiptomi rabság: 1711. ápr. 18. Kukizovi kiáltvány), Rákóczi imájában stb. Mikes is ehhez az irodalmi hagyományhoz kapcsolódik.</text><cit><quote>addig sátorok alat leszünk mint azizraéliták.</quote><bibl unit="line" from="13">TL.18</bibl></cit></note>