a mitöl tartottunk. abban torkig estünk.

Type: TODO

(Szólás.) A fejedelem tudta, Mikes sejtette, hogy a bujdosásnak szomorúbb szakasza következik. Az utazással kapcsolatos részleteket Rákóczi sötétebb színekkel festi, egyben hitelesíti a Mikes által előadottakat. „Ekközben a békét megkötötték és aláirták; de még ezt sem hozták tudomásomra; hanem egy napon a kajmakám, a mint mondám, a nagyvezér helyettese, értésemre adta , hogy ő a nagyvezértől rendeletet kapott és azt már Konstantinápolyba küldte azért, hogy mivel a város nagy része leégett, kérésem értelmében annak szomszédságában készitsenek számomra szállást. — Én pedig ezen üzenetet ugy vettem, mintha tisztességes uton értésemre adták volna, hogy itt az ideje távoznom; kértem tehát ujra szekereket és lovakat… az oldalamon lévő kapucsi basának nézete szerint is a nehezebb podgyászokat előre küldtem, magam pedig az ettől számitott tizedik napot tüztem ki a városból való elmenetelemre, a mely nap augusztus 16-ikára esett. De a mikor ügyvivőmet a magyar mágnásokat érdeklő másnemű dolgok és az útlevél kieszközlése érdekében a nagyvezérhez küldendő emberem számára, a kajmakámhoz küldöttem, visszajöttekor ámulva hallgattam, hogy ő az uti levelet addig ki nem fogja adni, a mig én a várost el nem hagyom… méltatlankodtam és felindultam a méltatlan válaszra és tüstént megüzentem neki: nem tudtam eddig, hogy a császár hivatlan vendége vagyok és hogy a porta sietteti elmenetelemet, a melyre nézve sürgettem az intézkedések megtételét a nagyvezér elindulása előtt; de miután már ezekből megértettem a porta akaratát , szerfelett becstelennek tartom, csak egy óráig is késlekedni és terhére lennem; kijelentem tehát, hogy ebben a pillanatban szivesen elmennék, de mivel semmiféle szekérről nem gondoskodtak még eddig, három napig kénytelen vagyok várakozni; ennek elmultával egymagam néhány lóval biró cselédem kiséretében elhagyom a várost, hogy inkább a szomszédos erdőben várjam meg hátramaradott cselédségemet, semmint tovább legyek a városban kelletlenül… az elindulásomra kitüzött első időpontra az uti szükségletekről gondoskodás történhetett.” (Vall 344—45.)

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>(Szólás.) A fejedelem tudta, Mikes sejtette, hogy a bujdosásnak szomorúbb szakasza következik. Az utazással kapcsolatos részleteket Rákóczi sötétebb színekkel festi, egyben hitelesíti a Mikes által előadottakat. „Ekközben a békét megkötötték és aláirták; de még ezt sem hozták tudomásomra; hanem egy napon a kajmakám, a mint mondám, a nagyvezér helyettese, értésemre adta , hogy ő a nagyvezértől rendeletet kapott és azt már Konstantinápolyba küldte azért, hogy mivel a város nagy része leégett, kérésem értelmében annak szomszédságában készitsenek számomra szállást. — Én pedig ezen üzenetet ugy vettem, mintha tisztességes uton értésemre adták volna, hogy itt az ideje távoznom; kértem tehát ujra szekereket és lovakat… az oldalamon lévő kapucsi basának nézete szerint is a nehezebb podgyászokat előre küldtem, magam pedig az ettől számitott tizedik napot tüztem ki a városból való elmenetelemre, a mely nap augusztus 16-ikára esett. De a mikor ügyvivőmet a magyar mágnásokat érdeklő másnemű dolgok és az útlevél kieszközlése érdekében a nagyvezérhez küldendő emberem számára, a kajmakámhoz küldöttem, visszajöttekor ámulva hallgattam, hogy ő az uti levelet addig ki nem fogja adni, a mig én a várost el nem hagyom… méltatlankodtam és felindultam a méltatlan válaszra és tüstént megüzentem neki: nem tudtam eddig, hogy a császár hivatlan vendége vagyok és hogy a porta sietteti elmenetelemet, a melyre nézve sürgettem az intézkedések megtételét a nagyvezér elindulása előtt; de miután már ezekből megértettem a porta akaratát , szerfelett becstelennek tartom, csak egy óráig is késlekedni és terhére lennem; kijelentem tehát, hogy ebben a pillanatban szivesen elmennék, de mivel semmiféle szekérről nem gondoskodtak még eddig, három napig kénytelen vagyok várakozni; ennek elmultával egymagam néhány lóval biró cselédem kiséretében elhagyom a várost, hogy inkább a szomszédos erdőben várjam meg hátramaradott cselédségemet, semmint tovább legyek a városban kelletlenül… az elindulásomra kitüzött első időpontra az uti szükségletekről gondoskodás történhetett.” (Vall 344—45.)</text><cit><quote>a mitöl tartottunk. abban torkig estünk.</quote><bibl unit="line" from="4">TL.16</bibl></cit></note>