a franczia követnek bonáknak.

Type: TODO

Bonnacról ld. a 12. lev. jegyz.11.s. A francia követ nem származott ugyan előkelő udvari családból, de atyja rangos vidéki nemes volt. 1715-ben Biron-nak, a későbbi marsallnak a leányát, Lauzon herceg unokahúgát vette feleségül. Mint francia főnemes megkívánta, hogy Rákóczi legalábbis egyenlőrangú félként érintkezzék vele. A Comte de Charoche címet és álnevet viselő fejedelem Szekfü szerint nem adta meg Bonnacnak az „igen alázatos és engedelmes szolgája" aláírást. Mikes ismerte a „titulus iránt" való akadály részleteit. (Szekfü 140—41.) Bonnac magatartását a francia külpolitika alakulása és az udvartól kapott utasítás is magyarázza. 1718. augusztus 2-án Ausztria csatlakozott Franciaország, Hollandia és Anglia hármas szövetségéhez, s így Franciaország a Habsburgok szövetségese lett. Megváltozott a belső helyzet is. Orléansi Fülöp leszámolt a régi udvarral, és az ennek tagjaiból álló spanyol párttal, amelyhez Rákóczit erős szálak fűzték. Rákóczi Büjükdere-ből a maga és hívei számára menedékjogért fordult a francia kormányhoz. A francia régens XV. Lajos nevében ezt írta Bonnacnak 1718 szeptemberében: „A londoni szerződés szerint a szerződő felek kénytelenek kizárni birodalmaikból azt az alattvalót, a kit bármelyik szerződő lázadónak nyilvánított; így tehát többé nem adhatunk helyet Rákóczinak. Jó lesz, ha ön megérteti vele e határozatunkat a nélkül, hogy a fejedelem sértve érezné magát az ön modora miatt. Biztassa a viszonyok esetleges változásának reményével.” Ezek után Bonnac a fejedelmi címet nem adta meg a rangjára és méltóságára büszke fejedelemnek. — Ld. Angyal Sz 1905, 208—209. Bonnac levelezése az Archives Nationales-ban. TT 1905, 194, 207, Bonnac au Roi le 22 Avril 1718. — Louis XV au Marquis Bonnac 9 Septembre 1718. — Zolnai 1937, 7—8. — Vall 344.

XML data

<note type="critical annotation" subtype="TODO"><text>Bonnacról ld. a 12. lev. jegyz.11.s. A francia követ nem származott ugyan előkelő udvari családból, de atyja rangos vidéki nemes volt. 1715-ben Biron-nak, a későbbi marsallnak a leányát, Lauzon herceg unokahúgát vette feleségül. Mint francia főnemes megkívánta, hogy Rákóczi legalábbis egyenlőrangú félként érintkezzék vele. A Comte de Charoche címet és álnevet viselő fejedelem Szekfü szerint nem adta meg Bonnacnak az „igen alázatos és engedelmes szolgája" aláírást. Mikes ismerte a „titulus iránt" való akadály részleteit. (Szekfü 140—41.)
Bonnac magatartását a francia külpolitika alakulása és az udvartól kapott utasítás is magyarázza. 1718. augusztus 2-án Ausztria csatlakozott Franciaország, Hollandia és Anglia hármas szövetségéhez, s így Franciaország a Habsburgok szövetségese lett. Megváltozott a belső helyzet is. Orléansi Fülöp leszámolt a régi udvarral, és az ennek tagjaiból álló spanyol párttal, amelyhez Rákóczit erős szálak fűzték. Rákóczi Büjükdere-ből a maga és hívei számára menedékjogért fordult a francia kormányhoz. A francia régens XV. Lajos nevében ezt írta Bonnacnak 1718 szeptemberében: „A londoni szerződés szerint a szerződő felek kénytelenek kizárni birodalmaikból azt az alattvalót, a kit bármelyik szerződő lázadónak nyilvánított; így tehát többé nem adhatunk helyet Rákóczinak. Jó lesz, ha ön megérteti vele e határozatunkat a nélkül, hogy a fejedelem sértve érezné magát az ön modora miatt. Biztassa a viszonyok esetleges változásának reményével.” Ezek után Bonnac a fejedelmi címet nem adta meg a rangjára és méltóságára büszke fejedelemnek. — Ld. Angyal Sz 1905, 208—209. Bonnac levelezése az Archives Nationales-ban. TT 1905, 194, 207, Bonnac au Roi le 22 Avril 1718. — Louis XV au Marquis Bonnac 9 Septembre 1718. — Zolnai 1937, 7—8. — Vall 344.</text><cit><quote>a franczia követnek bonáknak.</quote><bibl unit="line" from="13">TL.18</bibl></cit></note>