28 dik
Type: TÖ
Rákóczinál okt. 27 áll! Lehet, hogy Rákóczi tévedett, aki Vallomásainak ezt a részét (1717-től kezdődően) nem az eseményekkel egy időben, hanem egy év múlva (1718 novemberében) Jeniköjben kezdte el írni. — A drinápolyi utazásról Rákóczi is megemlékezik: „…egy császári aga hat csauszzal és a sultán hintójával, melybe szokás szerint négy fehér ló volt fogva, küldetett ki utamra vonatkozó rendeletekkel és intézkedésekkel, hogy engem haladék nélkül, ámbár a lábfájás előfogott, ha lehetséges, Drinápolyba vigyen. Ezek kiséretében volt a kajmakám komornoka az ő eléggé udvarias levelével, a melyben azon óhaját fejezi vala ki, hogy utamat gyorsitsam; de megvallom, hogy rajtam az ő jöttükkor nagy aggodalom vett erőt, mivel ugy hallottam, hogy ők az óhajtott összeg [100 000 császári arany] helyett a hajó és udvarom rendkivüli költségeire csupán négyezer tallért hoztak, és talán, ha akkor Pápay a kajmakámmal folytatott beszélgetését eredeti mivoltában irta volna meg, — a mi közben ő neki, ki a kért összeget sürgette, azt felelte, hogy a porta megkezdte a béketárgyalást a császárral egyetértőleg és nincs többé annyira szükség jövetelemre, — azonnal elhatároztam volna magamat a visszatérésre és a drinápolyi utra nem léptem volna. …Miután tehát e dolgokat veled és a te szined előtt jól meghánytam-vetettem, ámbár még egyik lábamra nem birtam rálépni, nekiindultam lóháton és lassu, de az állomások és a fogadók kényelmetlenségei miatt elég fáradságos utazással a drinápolyi utnak és október 27-ikén egy a várostól két órányira fekvő faluba érkeztem szerencsésen a te vezetésed alatt . Tárgyalás folyt fogadtatásom külső fényéről,… Hogy azután e dolgok mimódon történtek meg, nem feladata e münek leirni, a melyben benső és nem külső dolgokról adok tudósitást. … Sem méltóságomhoz nem illett, sem a kényelmes élet czéljának meg nem felelt, tekintettel elég nagyszámu udvaromra, a szük lakás, a hova Drinápolyban vezettek, és az első napon már mindent ellentétben állónak láttam az igéretekkel.” (Vall 323—326.) — Rasid török történetíró tud a fejedelemnek Gallipoliból való távozásáról: „Innen szárazföldön vitetett Edirnebe és Mikhál-köpröszü hídfőnél elkészített szállására ment . Elegendő mennyiségű fizetés és élelmiszer utalványoztatott ki számára s az idő és a helyzet követelménye szerint kitüntető bánásmóddal kedveskedtek neki.” (Karácson I. KathSz 1903, 757.)
XML data
<note type="critical annotation" subtype="TÖ"><text>Rákóczinál okt. 27 áll! Lehet, hogy Rákóczi tévedett, aki Vallomásainak ezt a részét (1717-től kezdődően) nem az eseményekkel egy időben, hanem egy év múlva (1718 novemberében) Jeniköjben kezdte el írni. — A drinápolyi utazásról Rákóczi is megemlékezik: „…egy császári aga hat csauszzal és a sultán hintójával, melybe szokás szerint négy fehér ló volt fogva, küldetett ki utamra vonatkozó rendeletekkel és intézkedésekkel, hogy engem haladék nélkül, ámbár a lábfájás előfogott, ha lehetséges, Drinápolyba vigyen. Ezek kiséretében volt a kajmakám komornoka az ő eléggé udvarias levelével, a melyben azon óhaját fejezi vala ki, hogy utamat gyorsitsam; de megvallom, hogy rajtam az ő jöttükkor nagy aggodalom vett erőt, mivel ugy hallottam, hogy ők az óhajtott összeg [100 000 császári arany] helyett a hajó és udvarom rendkivüli költségeire csupán négyezer tallért hoztak, és talán, ha akkor Pápay a kajmakámmal folytatott beszélgetését eredeti mivoltában irta volna meg, — a mi közben ő neki, ki a kért összeget sürgette, azt felelte, hogy a porta megkezdte a béketárgyalást a császárral egyetértőleg és nincs többé annyira szükség jövetelemre, — azonnal elhatároztam volna magamat a visszatérésre és a drinápolyi utra nem léptem volna. …Miután tehát e dolgokat veled és a te szined előtt jól meghánytam-vetettem, ámbár még egyik lábamra nem birtam rálépni, nekiindultam lóháton és lassu, de az állomások és a fogadók kényelmetlenségei miatt elég fáradságos utazással a drinápolyi utnak és október 27-ikén egy a várostól két órányira fekvő faluba érkeztem szerencsésen a te vezetésed alatt . Tárgyalás folyt fogadtatásom külső fényéről,… Hogy azután e dolgok mimódon történtek meg, nem feladata e münek leirni, a melyben benső és nem külső dolgokról adok tudósitást. … Sem méltóságomhoz nem illett, sem a kényelmes élet czéljának meg nem felelt, tekintettel elég nagyszámu udvaromra, a szük lakás, a hova Drinápolyban vezettek, és az első napon már mindent ellentétben állónak láttam az igéretekkel.” (Vall 323—326.) — Rasid török történetíró tud a fejedelemnek Gallipoliból való távozásáról: „Innen szárazföldön vitetett Edirnebe és Mikhál-köpröszü hídfőnél elkészített szállására ment . Elegendő mennyiségű fizetés és élelmiszer utalványoztatott ki számára s az idő és a helyzet követelménye szerint kitüntető bánásmóddal kedveskedtek neki.” (Karácson I. KathSz 1903, 757.)</text><cit><quote>28 dik</quote><bibl unit="line" from="13">TL.3</bibl></cit></note>