Címszavak

A szótár címszavai a mai köznyelvi szótári szavak. Az, hogy mely szavak válnak alcímszóvá, egy későbbi munkafázis része lesz. Emiatt a jelenlegi változatban a melléknévi igenevek, a ható, szenvedő igék és minden más, egyéb képzett származékok is külön címszóba kerültek. A -va, -ve, -ván, -vén képzős alakok szintén két külön címszót alkotnak. Erre azért volt szükség, mert a két típus nem egyformán vesz részt a grammatikalizációban.

Ha Mikes szavai közt a köznyelvi változat nem fordul elő, csak más alak-, illetve írásváltozat, akkor a címszót külön megjelöljük, pl. [hollófi] hólló fi. Ha nem szerepel jelzés a címszónál, az azt jelenti, hogy Mikes is használta a mai köznyelvi formát, pl. holdvilág.

A címszavak mai alakjának a meghatározásában segítségünkre voltak az értelmező, etimológiai, táj- és helyesírási szótárak, az idegen szavak szótárai, valamint különféle szaklexikonok is. A mai címszavak írásmódja néhány esetben azonban eltér ezekben a kiadványokban, ezért a helyesírási, értelmező, történeti szótárak szóanyagát vizsgáltuk elsőként, s csak ha azokban nem találtuk az adott szót, fordultunk az egyéb szótárak, lexikonok címszóanyagához. Az alábbi művek voltak segítségünkre (a teljesség igénye nélkül): Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.²), A magyar nyelv értelmező szótára, Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Erdélyi magyar szótörténeti tár, Régi magyar glosszárium, Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Tolcsvai Nagy: Idegen szavak szótára, Laczkó–Mártonfi: Helyesírás, Új magyar tájszótár, Haag: Bibliai lexikon, Magyar katolikus lexikon, Ókori lexikon, Magyar nagylexikon stb.

Azoknál a szavaknál, ahol a nyelvhasználati értéket tekintve nincs különbség a címszóvariánsok között, pl. akárhová, akárhova, azt az alakot vettük fel, amelyre példát tudtunk adni Mikes szövegeiből. Ha mindkettőre volt adat, akkor az ÉKsz.²-ben lévő első címszó lett a Mikes-szótár címszava.

A ma is vagylagosan ikesen-iktelenül ragozható szavaknál a címszó (ik) végű. Ugyanez áll azokra az igékre – beleértve a -hat(ik) típusát – is, amelyeknek Mikesnél szereplő paradigmatikus alakjai csak részben igazolják az ikességet.

A rövid idegen nyelvű (szentenciaszerű) mondatok, szókapcsolatok, műcímek az első szavuknál találhatók a szótárban. A hosszabb idegen nyelvű szövegeket és az idegen nyelvű rövidítéseket külön jegyzékbe foglaltuk. Többelemű címszavak a több szóból álló idegen nyelvű kifejezések, műcímek, amelyeket nem bontottunk elemeire.

A török szavak esetében alapműnek tekintettük Kakuk Zsuzsa A török kor emléke a magyar szókincsben című munkáját. Ezen túlmenően a mikesi életműben szereplő török szavak írásmódját a mai elfogadott átírási gyakorlat szerint turkológus szakember egységesítette.

A latin szavak és kifejezések esetében igyekeztünk összhangot teremteni a Mikes korában használatos latin és a ma szótározott alakok között. Itt is az alak- és írásváltozat összefüggéseit kellett feltárni. A latinos szóhasználatot nem cseréltük magyar címszóra. A latinos képzésű idegen szavakat nem írtunk át teljesen mai magyar formára, azokat a jelentésben tüntetjük fel, pl. clunicumi megmarad címszónak, s a clunyi már az értelmezésben kap helyet. Ugyanakkor az összetartozás jelölésére utalást alkalmaztunk (l. referencia-címszavak).

Azokat a latin eredetű szavakat, amelyek a magyarban is használatosak, és van szótári magyar formájuk, a mai magyar írásmód szerint vettük fel, pl. himnusz s nem hymnus.

A szótárakban fel nem lelhető szavak címszavasítása egyedenként történt etimológiai összefüggések alapján. Vannak olyan latin eredetű szavak, amelyeknek a mai címszói megfelelője nem feleltethető meg a mikesi formának, pl. colligatio (kolligáció ’atomok kötése’). Az ilyen és hasonló esetekről egyedi mérlegelés alapján döntöttünk.

Vannak olyan összetett(szerű) szavak, amelyek előtagja birtokos paradigmában áll, pl. hazájabéli, hazámfia. Az ilyen esetekben az előtagot tekintve minden eltérő paradigmájú alak külön címszó. Ebben a tekintetben eltértünk az értelmező szótárak gyakorlatától, mivel a technikai megvalósítási lehetőségeink korlátait is figyelembe kellett vennünk. Hasonlóan külön címszót alkotnak az énhozzám, tehozzád, őhozzá típusú alakok is, de a határozószói névmások paradigmatikus alakjai ugyanabban a címszóban kaptak helyet.

Szóösszetételként értelmeztük és vettük fel az alábbi típusú rövidítéses szerkezetet: harmad vagy negyed napi – címszó: harmadnapi, negyednapi. A szószerkezet szintű hasonló kapcsolatok értelemszerűen külön címszóba kerültek.

Nagyon ritka esetekben címszóvá emeltünk más szótárban címszóként nem meglévő szavakat, akár ragos formájúakat is, pl. héjával. Az ilyen esetekben teljesültek azok a kritériumok, amelyek lehetővé tették az önálló címszóvá válást.

A népetimológiával létrejött alakokat nem önálló címszóba, hanem a kiindulási alapot szolgáló szóhoz soroltuk alakváltozatként, pl. kapitány basa - kapudán basa.

Ha az adott címszó az értelmező, történeti és tájszótárakban, lexikonokban, valamint a Magyar történeti szövegtárban sem szerepelt, akkor azt önálló, mikesi szóként jelöltük meg. Tény, hogy a képzett szavak bizonyos köre nem címszó ezekben a szótárakban, de a történeti szövegtárhoz viszonyítva ezekről a szavakról is megállapítható a „mikesi szó” státusza.

Az összetett szavak összetételi határát megjelöltük. Kötőjeles alakoknál ez a külön jelzés nem szerepel. A képzőszerű utótagokat, bár nem teljes értékű összetételek részei, szintén utótagnak tekintettük. A tizen-, huszon- stb. kötött előtagok esetében is jelöltük a szóhatárt.

A tulajdonnevek is beletartoznak a szótári címszóállományba, ám az XML-kódolásnak köszönhetően külön is listázhatók. A tulajdonnevek esetében, hasonlóan a köznevekhez, alapvető szempont a ma leginkább használatos forma meghatározása.

A családnévből és utónévből álló személynevek elemeit külön-külön címszavakhoz soroltuk. Az azonos tulajdonnevek (tulajdonnévi részek) által jelölt személyek azonosítására nem a címszavasításban, hanem a jelentésszerkezet kialakításakor kerül sor, a jelenlegi szócikkstruktúrában erre nincs lehetőség. Ha tehát Mikes ugyanazzal a névvel több különböző személyt jelöl, pl. Kleopátra, akkor ezek mind egy szócikken belül szerepelnek, s az értelmezések megadásakor válnak külön a szócikk jelentésstruktúrájában. A tulajdonnévi szócikkstruktúra jellegénél fogva másként fog tagolódni, mint a köznévi, mivel a nevek egy-, illetve többeleműsége, különböző írásváltozataik az őket jelölő személyek azonosságával összekapcsolva olyan bonyolult variációs lehetőséget adnak, amelyet csak az értelmezés megadása során van mód részletesen kifejteni. Ezért a személyneveknél nem vettünk föl többelemű címszavakat, csak egyeleműeket. Így sem egyértelmű sokszor a különféle írás- és alakváltozatok egységes címszóba rendezése. Mikes általában nem a görög, hanem a latin alakot használta, ugyanakkor a mai köznyelvi szótárakban a görög átírás szerinti tulajdonnevet találjuk. A kereshetőség érdekében az elterjedt nevek esetében felvettük a mai, közismertebb formát, legyen szó bármilyen írásmódról, egyébként meghagytuk a mikesit. Számos esetben itt is beiktattunk utaló alakokat, ami azokban az esetekben is segít, amikor a szótárakban is több névváltozat fordul elő, pl. Kroiszosz, Krőzus (l. referencia-címszavak).

A többelemű földrajzi neveket, idegen kifejezéseket és a többelemű címeket azonban megtartottuk összetett címszónak, pl. Sinai-hegy. Ha a többelemű mai címszó nem található meg Mikesnél teljes formájában, arra a címszóban utalunk, pl. [Santiago de] Compostela.

Külön kell választani a magyar névhasználatot és az idegen nyelvi alakokat, ám ilyen esetekben is alkalmaztunk utalást, amely jelzi az összetartozást, pl. Casimirus – Kazimír (l. referencia-címszavak).

A tulajdonnév és a hozzá kacsolódó titulus, rang, valamint a szent, don tulajdonnévi elemként külön címszóba került.

A tulajdonnevek írásmódjában, hasonlóan a köznevekéhez, ugyancsak előfordul eltérés a különböző szótárak, lexikonok névanyaga között, ezért a tulajdonnévi címszavak felvételekor a helyesírási szótárt, a kritikai kiadás névmutatóját és a vallási lexikonokat helyeztük előtérbe.